…egy esernyőt visz a szél…egy fiatal srác rohan utána kevés sikerrel…a viharosra fordult időjárás gyorsabban repteti az ernyőt, mint ahogy a srác szaladni tud. Figyelem egy ideig az ablakból a felesleges küzdelmet, ami bizonyos szituációban mókásnak is tűnhetne, de most valahogy nem tudok rajta nevetni…túl nagy a feketeség az égen és a fák jóval mélyebben hajlonganak a föld felé, mint egy nyári futózápornál…a sarkon elfordul az esernyő a másik lakótömb után, ezzel egyidőben a nyomában loholó, széllel küzdő emberke feladja a küzdelmet és próbál védettebb helyre vonulni a szél dühe elől. Pár perc alatt szinte teljesen besötétedett, a fák pedig mintha egyre nagyobb beleéléssel mormolnák imájukat a föld felé le-le bólintva képzeletbeli homlokukat… Mintha könyörögnének…
Felállok az ablaktól, a látvány eléggé elrontotta a hangulatom. A szél egyre erőteljesebben süvít, néhány pillanattal később az esőcseppek is elkezdik kopogásukat az addigra már lehúzott redőnyökön. Fasza…szép hétvége…
Bemegyek a szobába, kapcsolok valami kis nyugis zenét, nekiállok olvasni… Odakinn egyre rosszabb a helyzet, szinte vízszintesen esik az eső, kilesve az erkélyen mindenféle utcára nem illő dolgot látok sodródni a széllel, a palatetős házak tetején egyre több a lyuk, embert pedig egyet sem látni…eléggé világvége hangulatú így a város, de táncsak vége lesz nemsokára…
Visszafekszek olvasni, épp Lee Priest osztja az észt Palumbo szénhidrátmentes diétájáról, mikor mintha gyertyával világítanék és valami huzat érte volna a lángot, a fejem felett lévő villany elkezd pislogni. Ezzel egyidőben a zene elhallgat, a pittyenésből ítélve a számítógép dobott egy resetet. Felkeltem áramtalanítani a miskulanciát, nem szeretnék gazdagabb lenni egy elfüstölt tápegységgel. A ténykedésem közben a világítás ugyanúgy pislogott tovább, néha vakon húztam ki a konnektorból egy-egy villásdugót, de még fénynél be tudtam fejezni. Körbementem a lakásban, minden egyéb féltett eszközt kihúztam, majd visszafeküdtem olvasni…mostmár csak a szél és az esőcseppek által keltett ritmust tudtam hallgatni zene helyett, de ebben a lelkiállapotban az is bőven megfelelőnek tűnt. Vigasz gyanánt belemerültem a betűkbe, de pár oldallal később ez sem sokat segített…
„Hogyan ismerkedjünk gyönyörű nőkkel?”…na baszki, ez most nekem marhára kapóra jön, már hajtottam volna tovább átugorva a jelenleg kevéssé fontosnak ítélt részeket, mikor a képzeletbeli gyertyát elfújták a fejem felett. Csuma sötét lett… Óhogy mér kell elvenni az utolsó szórakozásomat is!!!??? Egy cancogással vegyített bazzeg-et még eldobtam a sötétbe, letettem az újságot úgy valahova, lehúzódtam a párnára és pozitívabb dolgokra terelve gondolataimat vártam a vihar végét…
Már három hete, hogy elkezdődött…és igen, érzem, hogy van értelme…félidőnél járok, de ha már most vége lenne, már akkor is 100%-ig elégedett lennék az eredménnyel. Habár pontos értékeket még nem tudok, de elég végignéznem magamon, a jelek szembetűnőek. Az eddig lógó pólómat most felvéve három óra alatt úgy kikezdte a hónom alját, hogy tiszta vörös csík volt, mikor végre levehettem. Tegnap az egyik ügyfél megkérdezte a testépítő sportolóknak feltett talán legidegesítőbb, legarcletépősebb, és a leginkább „belemásznék a fejedbe” típusú kérdést:
- Figyejjmá’, ne gyúrsz?
- Nem – mondom – a buzik gyúrnak, én edzeni járok!
- Húbaszki, látszik ám má nagyon!
- Köszönöm, azon vagyok…
Három melledzés alatt +5 kilót növelni a használt súlyon fekvenyomásnál nem hiszem, hogy rossz eredmény lenne…főleg ahhoz képest, hogy a korábbi időszakban ugyanígy három edzésre levetítve +1kg volt a növekedés, ami szintén nem rossz az én szemléletemben, mivel folyamatos volt úgy is a fejlődés, de hála a néhány kék és fehér doboznak ez igen szépen megugrott…
A távolból a szél és az eső hangján át megütötte egy mondat a fülemet:
- Eddig dicséretet érdemelsz!
A többi ezután elhangzott szó, már mind mellőlem jött, kikristályosodott és a hangban felismertem Őt. Felültem az ágy szélére és a sötétben a hang irányába fordultam.
- Gyere, ellenőrizzük ezt számokkal is!
Felálltam…nem értettem mit akar, mert nem éreztem semmit, csak a marha nagy fekete árnyat láttam magam előtt. Pár csendes másodperc elteltével közölte, hogy üljek le, amit meg is tettem…
- Jól haladsz, meg kell hagyni! Figyeltelek végig, de mivel nem volt különösebb kivetnivalóm a ténykedésedben, így inkább meghúzódtam a háttérben. Félidőnél jársz, jó részét már megtetted az eléd kitűzött útnak…ha így folytatod, a végén nem fogsz „elvesztegetett idő”-ként gondolni a hátad mögötti másfél hónapra, én pedig örülni fogok, mert nem egy senkibe lett beletömve az a hatféle segítőtárs, ami mindvégig támogatta az erőfeszítéseidet! Maradj ennyire motivált, tedd a dolgod, ahogy eddig is és ne feledd…a nagyobbik rész agyban dől el…
Ezzel a sötét folt - mint már megszoktam a mondandója befejeztével - megindult az ajtó felé, majd kilépett rajta a nagy V alakjával.
Tán egy perce ülhettem magam elé bambulva az eseményeket feldolgozandó, mikor visszajött az áram, a vihar is elendesedett közben…
Magam mellé nézve egy cetlit találtam az ágyon a következőkkel:
Mell: 118cm (+6cm)
Karok: 43cm (+2cm)
Has (köldöknél): 94cm (-2cm)
Comb: 60,5cm (+1cm)
Vádli: 39cm (+0,5cm)
Súly: 95,6kg (+2,3kg)
Üdv.: Rich
Végignézve az adatokon elmosolyodtam…néhol kicsit másra számítottam, egyrészt a hasam mínuszos mivolta különösen tetszik, viszont a comb és vádli terén többre számítottam…na jó, a vádlinál még nem is annyira, de a combomnál igen! Pedig ránézésre alakul…lehet, hogy egyelőre csak formálódik, mivel sokáig nem kapott terhelést, a legutóbbi három alkalommal pedig magához képest egyre nagyobbat. Pedig még a súlyokat is elég jól tudtam emelni…nemtom… Amit elképzelhetőnek tartok, hogy most kezd észheztérni, a meglévő izmok próbálnak bekapcsolódni a melóba, most keresik még a ritmust, pár edzés elteltével pedig megindulnak a növésben…remélem így lesz…
Ezt az egy dolgot félretéve nagyon-nagyon boldog vagyok, a stagnálónak tűnő karjaim is tudtak meglepetést okozni a két centis növekedésükkel! Összességében véve remélhetőleg a növekedési tempó tartja a szintet!
Jövőhét végéig Halodrol levezetés, evés, ahogy kell, és ha lehet mégkeményebb edzések…
(Zárójelben még megjegyezném, hogy a teszt alatti legnagyobb mért súlyom 96,7kg volt... Képeket pedig holnap rakok!)
Téma: Gaspari Full Brutál Tömeg Teszt By Yanou (Megtekintve 36033 alkalommal)
