A második éjszakám jóval nyugodtabb volt, mint az első. Mélyen aludtam, nem zavart meg semmi. Kipihentnek éreztem magam, mikor felkeltett az a barom állat, aki reggel hét körül üveghangon, csikorgó kerekekkel sumaherkedett a lakótelep közepén… Persze most, hogy tovább alhattam volna, már nem tudtam visszakönyörögni álommanót a szemem tájékára, hogy ugyan egy fél marék álomport hajintson má’ a szemem sarkába, így inkább nem szenvedtem tovább az ágyban. Felkeltem és helyrekaptam magam egy jó hidegvizes mosakodással.
Szokásos reggeli, kajabepakolás (tegnapi 100%-os lemásolása), majd irány a meló. Reggeli után 1órával az első Halodrol, majd a szokásos menetrendszerinti tápanyagbevitel szinte perc pontosságú betartása. Plazmajet-es nap lévén 4 órával edzés elé időzítve, két kaja közé félútra elhelyezve az üres levél a kukában kötött ki, a tartalma pedig a legjobb helyen, ahova kerülhetett.
A tegnapi hátedzés hatása a mellhez hasonlóan újfent jóval korábban jelentkezett a szokásosnál, de ez csak jót jelent, hagy fájjon csak, a mazohista is ezt mondta!
Edzés előtt ¾ órával jött a mai második szem „mogyoró”, majd negyed óra múlva hazaérve a Superpump.
Szokás szerint összeszedtem a pakkomat, bektárazva a kellékanyagokat és hajrá…
A garázshoz gyalogolva agyban felkészültem a karnapomra… Gyaloglás közben azon kaptam magam, hogy mindenféle olyan dolgon is elmorfondírozok, amin normális ember nem biztos, hogy fennakadna. Elméláztam a közvilágítás kőpóznái tetején éppen éledező fényforrásokon, egy érdekesen parkoló autó gazdáján, hogy ugyan milyen megfontolásból tette olyan hülyén le a kocsiját az út szélére, ahogy, valamint a garázsszövetkezet „kedves és okos” vezetőin és alkalmazottain, hogy milyen megfontolásból raknak egy 100m hosszú és 10 oszlopból álló garázssorra összesen kb. 10db 15W-os villanykörtét közvilágítás gyanánt… Remélem, hogy a felelős emberke valamelyik nap úgy éjféltájt beletöri a kulcsát a saját garázsa ajtajának zárába a megfelelő fényviszonyoknak köszönhetően.
Szóval agyban marha aktív vagyok nagy valószínűség szerint a Superpump teszi a dolgát, nagyon meg vagyok elégedve a tudományával.
Feel with my ujjbegy módszerrel megtalálom a garázs feltárulkozásához szükséges részt az ajtón, belépek, oltanám a villanyt…csak a kapcsoló csattan, a fény elmarad.
- Hehe, vettem ám pótkörtét, most nem tudsz megijeszteni! – mondtam csak úgy bele a sötétbe, hátha a tegnapi kihagyott nap után a régi ismerős jött megint pár jótanáccsal, de nem. A válasz elmarad… Marhajó, akkor ez most magától égett ki, de nem téma, majd ha lesz rá időm később kicserélem. Kocsiba be, irány horány!
Kanyarodok ki a sorról, épp a hülyén parkoló – természetesen, mint kiderült női nemiszervvel megáldott – emberünk küzdelmeit kísértem figyelemmel magamban el-el somolyodva, amint a megültetett Fálkszvágen akármivel próbált a 25centis padkáról az úttestre evickélni több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, mikoris a hátam mögül:
- Ma lábazunk!
Aqurvaéletbe! Hirtelen azt se tudtam melyik pedálra lépjek, de asszem valami kuplung+gáz kombináció jött össze, amire az utcán sétáló hetvenpár éves mamillás valszeg hasonló szívrohamot kapott, mint én a kocsiban a két hátam mögül jövő szó hallatán.
- Mit ijesztgeted itt szegény Irmanénit?
- Te beszélsz ijesztgetésről, szólhattál volna a garázsban is hogy itt vagy! Akkor mégiscsak miattad ment ki a vill…
Szt’ má repült is a tockos a nyakamba.
- Nnna…szóval lábazunk! Röhej, ahogy kinéz, úgyhogy nem úszod meg! Tudom, hogy utálod edzeni, meg hogy azzal ámítod magad, hogy a „régebben sokat bicigliztem”, meg a „negyediken lakunk”, valamint a „melóhelyen megmászom az emeletet egy nap ötvenszer” dumával kihúzhatod magad alóla, de ez nagy baromság. Ettől sose lesz nagyobb, sose lesz formásabb és igen, a két piszkafád néz ki a legszarabbul rajtad, úgyhogy ezen most változtatni kell!
- Jó, jó, de tudod…nem csak ez a baj a lábedzéssel…
- Úgyse tudsz olyan indokot mondani, amivel megúsznád, de azért mondd!
- Hát…nemesfém…sárga…meg a folyó, még mikor kicsi…
- Aranyered van egyetlenem? Ó, kis cuncimókuskája, jajjj de sajnálom, ejjejj… Szarok rá bázzeg! Kisebb súlyokat kapsz így kezdetnek, de jövőhéten keményítünk! Szokj hozzá, ez nem hozzáállás! Fokozatosságot kell tartani, de nem szabad kihagyni a lábedzést! Nehéz, akár meg is okádtat, de gondolj bele milyen, mikor előtted áll egy kigyúrt felsőtestű vadállat két fogpiszkálón egyensúlyozva! Engem a röhögőgörcs kerülget, ha ilyeneket látok és nem engedem, hogy belőled is ilyen félember legyen!
Ezzel otthagyott...
Beértem a terembe…a lelkesedésem kicsit alábbhagyott, mivel az utóbbi kb. 4-5 alkalommal, mikor lábra edzettem, a következő 4 napban egyrészt menni alig bírtam az izomláztól, ami még a kisebb gond lett volna, viszont a 4-5 alkalmat követően legalább 3-szor még a WC gondolatától is görcsbe rándult mind a két öklöm.
Mindegy, ez van, meg lett mondva, ami meg lett mondva, nem futamodok meg! SizeOn-os flakonomba belekortyolva belekezdtem: Lábazás mérsékelt súlyokkal…
Guggolás keretben: 5X10 70kg
Lábtoló: 4X10 160kg
Lábnyújtás ülve: 4X10 45kg
Combfeszítő hason fekve: 4X10 40kg
Vádli lábtolón váltott lábbal: 2X4X12 74kg
Már a guggolás befejeztével annyira berobbantak a lábaim, hogy kinyújtva kellett odébbpakolásznom őket, hogy eljussak a terem egyik végéből a másikba. Ez csak fokozódott a lábtoló használata közben, tetszett is a dolog, röhögtem magamon, hogy úgy közlekedek, mintha egy marionettfigura és egy pantomimművész mozgáskultúráját összekombinálták volna.
Igencsak fáradtan és jajgatva ültem neki az edzés végeztével a szokásos Intrapro-s turmixom megivásának, tartottam a két lábam találkozásának félútján majdan előtörő fájdalomtól, így a turmix elfogyasztása után vegyes érzelmekkel indultam haza.
Abban a tekintetben nyugodt voltam, hogy valszeg nem kapok lecseszést az „öregtől” az edzés intenzitását megkérdőjelezendő, viszont a holnap reggeli trónolást illetően vannak félelmeim…majd meglátjuk…
Hazaérés, fürdés, vacsora, elalvás előtt egy jóéjt fehérjeadag folyékony formában, a többi holnap kiderül!
Téma: Gaspari Full Brutál Tömeg Teszt By Yanou (Megtekintve 35800 alkalommal)
