Minden ami anyagcsere.

[csaba.r]

Az anyagcsere


Az anyagcsere az élő szervezet, minden élő sejt legjellegzetesebb, alapvető sajátsága. Az élő szervezet lélegzésével, táplálkozásával, egész életműködésével tevékeny részese környezetének

A belélegzett levegőt, a felvett táplálékot feldolgozza, átalakítja, s helyettük más anyagokat juttat vissza. Ahol élettevékenység van, ott az anyagok szüntelen körforgásával is találkozunk. Innen ered e folyamatokat összegző elnevezés is: anyagcsere. Tyimirjazev a biológia egyik legnagyobb alakja, az anyagcsere fogalmát így határozza meg: "A szervezet jellemző, alapvető sajátossága, mely megkülönbözteti az élőt az élettelentől, abban áll, hogy saját anyagai és a külső környezet között állandó anyagcserét folytat. A szervezet állandóan anyagot vesz fel, azt önmagához hasonlóvá alakítja át, majd ismét átalakítja és kiválasztja".

Anyagcsere nélkül elképzelhetetlen az élet. A különböző szervezetek kialakulásával párhuzamosan az anyagcsere folyamatok számtalan változata fejlődött ki. A szervezetek alkalmazkodása lényeges hatást gyakorolt anyagcsere folyamatainkra is. Minél magasabb rendű a szervezet, annál kifinomultabb, bonyolultabb rendszerek, folyamatok biztosítják élettevékenységét.

Ha az élő szervezetet csupán gépezetnek tekintenénk, akkor a felvett anyagok képeznék e gépezet üzemanyagát. Egy ember élete folyamán hihetetlen mennyiségű tápanyagot vesz fel és fogyaszt el. Kiszámították, hogy egy átlagos ember 60 év alatt mintegy 75 tonna vizet, 17,5 tonna szénhidrátot, 3 tonna zsírt és 2,5 tonna fehérjét fogyaszt el.

Az élőlények nem stabil rendszerek. Molekuláik energiadúsak, belső rendezettségük nagy, belsejükben anyagok áramlanak, ha mozognak, akkor munkát végeznek, növekedésükhöz és szaporodásukhoz pedig újabb anyagok beépítése szükséges. Ennek az energiaigényes állapotnak a fenntartásához a környezetükből kell az energiát felvenniük. Az energia nem áramlik folyamatosan az élőlénybe, ezért minden élőlénynek energiaraktárakat kell fenntartania. Az élőlények a felvett energiát szerves anyagok főleg lipidek és szénhidrátok formájában raktározzák. Az emberek a felvett tápanyagokat lebontják és a lebontott anyagok kémiai kötéseiben lévő energiával működtetik szervezetüket. Az éppen szükségesnél több energia főleg zsírmolekulákban raktározódik. Tápanyagszegény időszakban a raktározott zsír bontásából kapott energiával tartják fenn magukat. Az ATP-t használják energiaraktározásra. AZ ATP-ben csak kevés energia raktározódik, de minden egyéb szerves molekula energiája csak az ATP-n keresztül hasznosítható a sejt számára.

Az élőlények energiaforgalma nem választható el az anyagforgalomtól. Az energia megkötéséhez főleg szénre és hidrogénre van szükség. Az ember szénforrása a táplálkozással felvett szerves anyag. Ugyanezt a szerves anyagot használjuk hidrogén- és energiaforrásként. Ennek a táplálkozásnak az előnye, hogy a szerves anyag egyben anyag- és energiaforrás. Felépített molekuláinkat le tudjuk bontani. A lebontás egyik célja az energianyerés, másik célja az anyagok átépítése.

A szerves anyagok minden típusának lebontása egy közös útra terelődik, ez pedig a glükóz lebontása. Lebontásnál mindig energia szabadul fel ezt pedig mindig az ATP veszi fel és viszi a felhasználás helyére. A lipidek a lebontó folyamatok során glicerinre és zsírsavra bomlanak. A szénhidrátok monoszacharidra, főleg glükózra bomlanak. A fehérjék aminosavra hasadnak. A glükóz teljes lebontásához oxigénre is szükség van, ez pedig a légzési oxigén. A tápanyagok tökéletes lebontásához tehát az élőlénynek oxigént kell felvennie, azaz lélegeznie kell.

Azonban kerülhetnek a soksejtű élőlény sejtjei oxigénhiányos állapotba, ezért bizonyos sejtek vagy szervezetek képesek oxigén hiányában is energiát termelni. Ilyenkor a lebontás nem tud teljesen végbemenni, csak kisebb szerves molekulák képződnek, mint például a tejsav (izomláz). Természetesen ekkor jóval kevesebb energia szabadul fel.

A szerves anyagot felépítő folyamatok célja egyrészt az energiaraktározás (lipidek, szénhidrátok), másrészt az élőlény létének működéséhez, létének továbbadásához szükséges anyagok (enzimek, örökítőanyagok) előállítása, harmadrészt pedig a különböző anyagok átépítése.

A felépítő folyamatok mindig energiaigényesek. A felépítő folyamatok fő iránya a glükóz felépítése, ez a fotoszintézis. Ezt a folyamatot csak a növények végzik, de a többi anyag felépítése is ebből a fő útból ágazik ki. A fotoszintézis lényege, hogy a növény szén-dioxidból és vízből a fényenergia befektetésével glükózt állít elő. A fotoszintézis végterméke a glükóz, az összes többi anyagot az élőlények ebből a glükózból állítják elő. Az emberi szervezet a tápanyaggal felvett vegyületek egy részét teljesen lebontja, ebből szerzi az energiát. A felvett táplálék másik részét csak köztes termékig bontja, ebből indulnak ki a felépítő folyamatok.

[csaba.r]

Az anyagcsere II.

Az élőlények testtömegének legnagyobb részét egy szervetlen vegyület a víz alkotja. Víz nélkül nincs élet. Az ember testtömegének körülbelül 60 %-a víz. Az élőlényekben a víz a kémiai folyamatok reakcióközege. Az anyagcsere reakciói is folyadékfázisban mennek végbe. A víz viszkozitása miatt szállítóközegnek is alkalmas, gondoljunk például a vérre. A víz kémiai reakciók kiindulási anyagaként vagy végtermékeként is jelentős.

Az emberi szervezetben, a sejtekben előforduló szervetlen vegyületekhez tartoznak még az ionvegyületek. Az egyszerű ionok közül fontos a nátrium-, a kálium-, a klorid- és a kalciumion. Ezek az ionok a sejtekben vagy a vérben általában a tengervízzel megegyező koncentrációban fordulnak elő. Ezek az ionok létfontosságúak, hiszen az izom és idegsejtek működésében vesznek részt. Az összetett ionok közül viszonylag nagy mennyiségű foszfátion van a szervezetünkben, mert a vízben oldhatatlan kalcium-foszfát alkotja a csontok szilárd anyagát.

Az élőlényeket a szervetlen vegyületeken kívül szerves anyagok építik fel. A szerves vegyületek négy csoportba sorolhatók: lipidek, szénhidrátok, fehérjék és nukleinsavak.
Kezdjük a lipidekkel! A legjellemzőbb lipid a zsír. A zsír biológiai szerepét tekintve tartaléktápanyag, molekuláinak legnagyobb része szénből és hidrogénből épül fel.

A zsírok 14-18 szénatomszámú szénhidrogénláncokból, a zsírsavakból épülnek fel. Három zsírsavlánc a glicerinnel összekapcsolva alkot egy zsírmolekulát. A különböző zsírok fizikai és kémiai tulajdonságai amiatt különböznek, hogy más és más zsírsavakból épülnek fel. Felépítésük alapján megkülönböztetünk egyszerű és összetett zsírokat.

Az élőlényekben raktározott zsír összetétele nagyjából fajra jellemző, de befolyásolhatja a táplálkozás is, például növényi táplálék esetében több lesz a telítetlen zsírsav.

Az emberi szervezet zsírja a következő zsírsavakat tartalmazza:
mirisztinsav
palmitinsav
sztearinsav
palmitoleinsav
olajsav
linolénsav

A többszörösen telítetlen zsírsavakat az ember szervezete nem tudja előállítani, ezeket növényi táplálékkal kell felvennünk. Ezért ezeket esszenciális (nélkülözhetetlen) zsírsavaknak nevezzük.

Szervezetünkben a zsírokat a fehérjék szállítják. A vérben bizonyos fehérjék igen nagy mennyiségű zsírt képesek megkötni, s azt a szervezet minden pontjára szállítani. Az ilyen fehérjéket lipoproteineknek nevezzük. A zsíros táplálék fogyasztása után néhány perccel szabad zsírcseppecskék is láthatóak a vérben.


Zsíranyagcsere

Régi megfigyelés, hogy a zsírok anyagcserefolyamatai szempontjából nagyon fontos szerepe van a májnak. Még a múlt században megfigyelték, hogy bizonyos mérgek májelzsírosodáshoz vezetnek. Ebből arra következtettek, hogy a mérgek gátolják a máj zsírfeldolgozó képességét. A modern kutatásoknak köszönhetően bebizonyosodott ez a feltevés. A zsírforgalom központja tehát a máj.

Táplálkozásunk során általában mindig juttatunk zsiradékot szervezetünkbe. A fehérjékkel ellentétben a zsírok emésztése a gyomorban és a bélben csak részben következik be. A zsírok nagy része - s ez az epe által termelt szappanszerű anyagok, ún. epesavak hatásának következménye - gyakorlatilag változatlanul jut át a bélfalon.

A sejtek és a szövetek zsíranyagcseréje igen élénk. Erre bizonyíték, hogy a kutatások alatt végzett állatkísérletekben tapasztalt megfigyelések szerint az állatok zsírraktára alig néhány nap alatt teljesen kicserélődik! A zsírok lebontása és felhasználása sokrétű, bonyolult folyamat. Kimutatták, hogy a zsírszegény, de szénhidrátban gazdag táplálék esetén is van zsírlerakódás. Másfelől pedig bizonyították, hogy az éhező szervezet igen gyorsan használja fel zsírraktárait. Ebből következik, hogy a szénhidrát és a zsíranyagcsere között szoros kapcsolat van.

A zsírok lebomlása során a zsír glicerinre és zsírsavakra hasad. A glicerin egy része a szervezeten belül új zsírok felépítéséhez használódik fel. A zsírok anyagcseréje igen intenzív, és a zsírraktárak gyorsan kicserélődnek. A glicerin másik része a szénhidrátok körforgásába kapcsolódik be, és részt vesz az energiatermelésben.

A zsíranyagcsere legfontosabb enzimjei a lipáz és az ún. zsírsavdehidrogenázok. Ezek az enzimek végzik a lipidek, zsírok lebontását. A lipáz teszi lehetővé a glicerin és a zsírsav felszívódását szervezetünkben.

A zsíranyagcsere egyensúlyának felborulása súlyos elváltozásokat okoz. Elsősorban a hormonális zavarok vezetnek kóros zsírlerakódáshoz, elhízáshoz. De a zsíranyagcsere zavara idegrendszeri elváltozások következtében is létrejöhet. Minthogy a zsíranyagcsere és a szénhidrátkörforgás között szoros kapcsolat van, utóbbi zavarai jelentős mértékben hatnak a zsíranyagcserére is. Közismert, hogy a cukorbajban szenvedők " hajlamosak" az elhízásra. Ez az inzulin-adagolás következménye. Az inzulin ugyanis fokozza a zsírlerakódást, a zsírraktározást, ugyanakkor meglassítja a zsírsavak bontását.

[csaba.r]

A szénhidrátok

A szénhidrátok, akárcsak a lipidek, főképpen tartalék tápanyagok. Molekuláik a szénen és a hidrogénen kívül oxigént is tartalmaznak. Jelentős oxigéntartalmuk miatt csak körülbelül feleannyi energiát raktároznak, mint a lipidek.

A legegyszerűbb szénhidrát három szénatomot tartalmaz. Ismerünk négy, öt hat szénatomot tartalmazó szénhidrátokat. Ezeket a szénhidrátokat monoszacharidoknak nevezzük. Ezekből épülnek fel a poliszacharidok illetve a poliszacharidok bomlásakor monoszacharidok keletkeznek.

A monoszacharidok édes, vízben jól oldódó molekulák. A monoszacharidok vizes oldataik formájában jól szállíthatók, ezért a vérben monoszacharidokat találunk. A leggyakoribb monoszacharid a glükóz, magyarul szőlőcukor. A legtöbb poliszacharid belőle képződik. Az ember vérének jól szabályozott, állandó glükózkoncentrációja van. Az ember sejtjei főként glükózzal táplálkoznak. A másik fontos monoszacharid a fruktóz, magyarul gyümölcscukor. Gyümölcsökben, mézben van nagyobb arányban. A glükóznál édesebb ízű.

A diszacharidok két monoszacharidból állnak. A diszacharidok is édes, vízben oldódó molekulák. A mono- és diszacharidok a köznyelvben a cukrok. Számunkra jelentős diszacharid a a szacharóz, azaz a répacukor vagy a nádcukor, amely egy glükóz- és egy fruktózmolekula összekapcsolódásából keletkezik. A szervezetben a szacharóz lassabban használható fel, mint a glükóz, mert a szacharóz előbb glükózra és fruktózra bomlik, majd a fruktóz is glükózzá alakul, és csak így kerül a vérkeringésbe. A tejben található laktóz, azaz tejcukor is diszacharid.

A poliszacharidok sok, legtöbbször több száz vagy ezer monoszacharidból épülnek fel. A poliszacharidok nem édesek, vízben nem oldódnak. A glükóz egyik térbeli formájából a raktározott tápanyagként jelentős keményítő, másik térbeli formájából a szilárdító molekulaként használt cellulóz alakul ki.

Táplálékunk jelentős részét növényi keményítő teszi ki: búza-, burgonya-, rizskeményítő. Az emberi szervezetben a glikogén, a keményítő másik formája raktározódik. Az ember májában és izmaiban néhány órára elegendő glikogénraktárak vannak.

A cellulóz a növényekre jellemző poliszacharid. Az ember a cellulózt táplálékként nem hasznosítja.


A szénhidrát-anyagcsere

A szénhidrátok átalakulása szervezetünkben kétféle úton történhet: oxigénmentes és oxigén-dús környezetben. Oxigénmentes környezetet izommunka esetében találunk szöveteinkben. Az izom összehúzódása során a vérellátás nem tudja biztosítani a szükséges oxigénmennyiséget. Az oxigénmentes környezetben végbemenő szénhidrát átalakulás bonyolult folyamatát fermentációnak, illetve glikolízisnek nevezzük. Ez a folyamat igen sok lépésből álló bonyolult folyamat, melynek során valamennyi lépést összegezve végeredményben glükózból tejsav képződik. Ez a folyamat megfordítható vagyis a szervezetben tejsavból cukorfoszfát, illetve glikogén képződhet. Az izommunka során az izom termel ilyen módon nagy mennyiségben glikogént, az izommunkát követő pihenés időszakában, de erős izommunka során a tejsav mennyisége túl nagy már ahhoz, hogy valamennyit feldolgozza. A nyugalmi idő tehát túl rövid, ezért a tejsav jó része a májban kerül feldolgozásra, vagyis glikogénképzésre. Az izom, a vér és a máj tehát szakadatlan kapcsolatban állnak egymással.

Oxigén-dús környezetben is bonyolult körfolyamatban alakul át a szénhidrát. A körfolyamat során széndioxid képződik. Ez az a széndioxid, melyet kilélegzünk. Oxigén-dús környezetben oxidáció történik, mely energiatermelő folyamat. Az oxidáció lényegesen nagyobb energiatermeléssel jár, mint az oxigénmentes környezetben lejátszódó erjedés.

A szénhidrátok bonyolult feldolgozásának szabályozása főleg hormonális úton történik. Ebben fontos szerepet töltenek be a hasnyálmirigy, a mellékvese, a hipofízis és a pajzsmirigy hormonjai. Legjelentősebb hormon a közismert inzulin.

A szénhidrátok feldolgozásában nagy számban részt vesznek a vitaminok is. Különösen jelentős a B-vitaminok csoportjának szerepe. A szénhidrát-anyagcsere tartós zavara súlyos betegségekhez vezet. A cukorbaj közismert szénhidrát-anyagcsere zavar esetén fellépő betegség.

[csaba.r]

A fehérjék

Fehérje nélkül elképzelhetetlen az élet. Ahol élet van, ott mindenütt kimutatható a fehérje. Igen sok van belőlük az élő sejtekben, ezek a sejtek alapanyagai. Emellett a vegyi folyamatokat irányítják, vagyis katalizátorok. Legfontosabb feladatuk az anyagcsere folyamatainak gyorsítása.

A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Az élőlényekben megtalálható fehérjék 20 féle aminosavból épülnek össze. Az aminosavak meghatározott sorrendű lánca alkotja a fehérjemolekulát.

A fehérjemolekulák nagyon alkalmas információhordozók. A fehérjék fajspecifikusak, vagyis minden fajnak vannak egy csak rá jellemző fehérjéi. A fehérjék térszerkezete könnyen megváltoztatható. A fehérje térszerkezetének gyors megváltozásán alapul az izommozgás.

A fehérjék is lebonthatók, elégethetők. Energiatartalmuk körülbelül annyi, mint a szénhidrátoké. Tartaléktápanyagokként ott fontosak, ahol a fejlődő, új egyed táplálása szükséges. A fehérjék ugyanis a szénen, hidrogénen és oxigénen kívül nitrogént és kevés ként is tartalmaznak. A fejlődő új egyednek új saját fehérjékre van szüksége, de a nitrogéntartalmú fehérjét szénhidrátból vagy lipidből, zsírból nem lehet felépíteni.

A fehérjék csak aminosavakból állnak. A következő aminosavakat ismerjük:
Glicin
Alanin
Valin
Leucin
Izoleucin
Szerin
Treonin
Cisztein
Cisztin
Metionin
Aszparaginsav
Glutaimnsav
Arginin
Lizin
Fenilalanin
Tirozin
Triptofán
Hisztidin
Prolin

Az élőlények fehérjéi tehát ezekből az aminosavakból épülnek fel meghatározott sorrendben. Nézzük, hogy ez hogyan történik.

A legegyszerűbb aminosav a glicin. Két molekula glicin egy nagyobb, két aminosavból álló egységgé épül össze, melyet glicilglicinnek nevezünk. A molekulák között lérejövő kémiai-kötést peptid-kötésnek nevezzük. Valamennyi vegyületet, mely ilyen kötést tartalmaz peptideknek nevezünk. A glicilglicin további peptid-kötésekre alkalmas, ilyen módon sok-sok aminosavból felépülő úgynevezett polipeptidek keletkeznek. Ezek a bonyolult szerkezetű polipeptidek végeredményben a fehérjék.

Az aminosavak sokféle kapcsolódási lehetősége következtében a fehérjék változatossága igen nagy.

Nem közömbös az sem, hogy az aminosavakból felépülő polipeptid-lánc a térben hogyan helyezkedik el. A molekula térbeli helyzetét a térszerkezet határozza meg. A molekula térbeli elhelyezkedését biztosító és fenntartó erők viszonylag gyengék. A fehérjeoldat már enyhe melegítés hatására jelentős változásokat mutat. A fehérje hő hatására mélyreható változásokat szenved. Sokoldalú vizsgálatokkal felderítették, hogy ilyen behatásokra nem a peptid-kötések bomlanak fel, hanem a molekula térbeli elhelyezkedése, tehát térszerkezete változik meg. Mindazokat a folyamatokat melyek során a fehérje térszerkezete megváltozik, denaturálódásnak nevezik, a képződött, már elváltozott fehérjét pedig denaturált fehérjének. Ennek a fogalomnak nagy biológiai jelentősége van. A fehérjék fontos szerepet töltenek be szervezetünkben. Bizonyos folyamatokat gyorsítanak, illetve lehetővé tesznek. A katalizátorokhoz hasonló szerepük van, ezért biokatalizátoroknak nevezzük őket. Ez a hatásuk azonban csak természetes állapotban van meg, ha denaturáljuk őket, tevékenységük megszűnik. A fehérjék működése tehát szoros kapcsolatban áll térszerkezetükkel.

Szervezetünk táplálása jelentős mennyiségű fehérjét igényel. A fehérje a hasnyálmirigy és a bélrendszer enzimjeinek hatására lebomlik. Belőlük aminosavak képződnek, s azok szívódnak fel a bélfalakon keresztül. A fehérjék emésztése természetes, nyers fehérjék esetében nem, vagy csak alig következik be. Fontos tehát a fehérje előzetes denaturálása vagyis a fehérjetartalmú élelmiszerek megfőzése.

A fehérjék száma óriási. Oldékonyságuk alapján három csoportot lehet megkülönböztetni:

Vízben oldódó fehérjék (albuminok)
Híg sóoldatban oldódó fehérjék (globulinok)
Oldhatatlan fehérjék
Biológiai tevékenységük alapján is feloszthatjuk a fehérjéket. Nagy vonalakban háromféle fehérjét különböztethetünk meg:

Katalitikus hatást kifejtő fehérjék (enzimek)
Különböző anyagokat szállító fehérjék (transzportfehérjék)
Vázfehérjék
Az első csoportba tartoznak azok a fehérjék, amelyek valamilyen folyamatot lehetővé tesznek vagy meggyorsítanak. Igen sokfélék, sokoldalúak. Egyesek fehérjéket képesek lebontani, mások zsírokat bontanak.

A transzportfehérjék az élet szempontjából fontos anyagokat juttatják el a vér vagy a nyirok útján a szervezet valamennyi sejtjéhez. Így az oxigént is fehérje szállítja.

A vázfehérjék bizonyos szövetek szilárdságát, a szervezet védelmét biztosítják.

Fehérje-anyagcsere

A fehérjék, a szénhidrátokhoz hasonlóan, igen nagy molekulák. Változatlan formában nem képesek áthatolni a bélfalon, és így felszívódásukra sincs lehetőség. A fehérjék lebomlanak, azaz felszívódásra alkalmas kis részekre esnek szét. A lebomlást emésztésnek nevezzük. Az emésztés első állomása a gyomor. Az itt található különleges sejtek úgynevezett gyomornedvet választanak ki. A gyomornedv fontos fehérjebontó enzimet tartalmaz: ez a pepszin. Ez a fehérje csak igen erős savanyú közegben képes működni. A pepszin hatására a fehérjék peptidekre esnek szét. Minthogy azonban csak bizonyos aminosavak között képes peptid-kötéseket szétbontani, a hatására képződő peptidek még nagyon sok aminosavból állnak. Az ilyen sok tagú peptidek nem alkalmasak a felszívódásra. További lebontásukról a hasnyálmirigy gondoskodik. A hasnyálmirigy váladékában található a tripszin és a kimotripszin nevű enzim. Ezek az enzimek a pepszin által már nem bontható peptideket hasítják tovább, kisebb részekre. A bélben található enzimek fejezik be az emésztést, miáltal a bélben már csak aminosavak és igen kicsi molekulájú peptidek találhatók. Ezek alkalmasak a felszívódásra. A fehérje-anyagcsere a felszívódást követően már az aminosav-anyagcserében nyilvánul meg.

Az aminosavak a véren keresztül jutnak el a szervezet minden pontjára. Feldolgozásuk központja a máj. Hasznosításuk három irányú:

energiatermelés
különböző vegyületek szintézise
fehérjeszintézis
Az aminosav-anyagcserének szoros a kapcsolata a szervezet egyéb, elsősorban energiatermelő folyamataival. A szervezet aminosavakat nemcsak táplálék útján biztosít, hanem maga is szintetizál. Nem képes azonban bármilyen aminosavat előállítani. Egyes aminosavakat az élő szervezet sejtjei nem tudnak előállítani. Ha ezek az aminosavak hiányoznak a táplálékból súlyos betegségek, belső szervi elváltozások figyelhetők meg, és természetesen rohamos fogyás tapasztalható.

[csaba.r]

Az anyagcsere és a testépítés

Mint láthattuk az anyagcsere-folyamatok életünk egyik legfontosabb eleme. Az anyagcsere-folyamatok által vagyunk élőlények. A szervezetünk, mint egy tökéletesen működő gépezet szabályozza ezeket a folyamatokat, alkalmazkodik a bekövetkező változásokhoz és úgy alakítja a test működését, hogy ne lépjen fel kritikus állapot.

Az anyagcsere fő feladata a szervezetünkbe jutó és bent lévő anyagok feldolgozása, kiválasztása. A bejuttatott tápanyagokból nyerjük az energiát az anyagcsere-folyamatok "végtermékeként". Ezekből a feldolgozott, átalakított szénhidrátokból, fehérjékből és zsírokból épül fel testünk. Az izomzatunkat ezek a makrotápanyagok fejlesztik és a szénhidrátok, fehérjék, zsírok mennyiségének, feldolgozásának sebességének vagyis az anyagcsere-folyamatoknak köszönhető a felesleges testzsír ledolgozása is. A szénhidrátokat,a fehérjéket és a zsírokat táplálékunkkal visszük be szervezetünkbe vagyis gyakorlatilag mi magunk felelünk, felelhetünk anyagcserefolyamatainkért, azok sebességéért. Ezen nem múlik minden, csak testünk állapota vagyis azt láthatjuk majd a tükörben, amit táplálkozásunkkal kialakítunk.

A tökéletes test kialakításában fontos szerep jut az anyagcseresebességnek. A természet gyönyörűsége változatosságában, kiszámíthatatlanságában rejlik. Ennek mi testépítők és fogyni vágyok nem tudunk felhőtlenül örülni, hiszen az az emberi test a természet, a világ legszebb és legtökéletesebb alkotása, ezért minden ember más és más adottságokkal, szervezettel és anyagcseresebességgel rendelkezik. Érthető tehát, ha mindannyiunknak meg kell keresnünk a helyes táplálkozási módot, a célunknak megfelelő tápanyagmennyiségeket és összetételt. A helyes étrend kialakítása egyéni feladat, bár irányelvek, útmutatók és segítség nélkül nehéz elsőre eltalálni a legideálisabb táplálkozást, de mindenképp vegyük figyelembe a tényt, mi ismerjük a legjobban a saját testünket.

A versenyző testépítők legnagyobb álma minél nagyobb tömegű minőségi izomzat felhalmozása. Ezt a célt csak anyagcserénk, szervezetünk teljes ismeretével lehet tökéletesen megvalósítani. Tudnunk kell, hogy a bevitt tápanyagmennyiségre hogyan reagálunk, mekkora fehérje- és szénhidrátmennyiség szükséges ahhoz, hogy izomzatunk a lehető legkisebb zsírfelhalmozás nélkül gyarapodni tudjon. A diétázóknak, a fogyni kívánóknak is meg kell tapasztalniuk szervezetük reakcióit. Mivel testünk a tökéletes állapotnak a biztos életben maradást tartja, ezért súlyos koplalás esetén azonnal lelassulnak anyagcserfolyamataink, ezzel védekezve a megcsappanó energiabevitel ellen. Így természetes, hogy koplalásunk a zsír elégetésére tett törekvéseinket aláaknázhatja. Sokan úgy vélik, hogy a kevés táplálék a megoldás a zsír elégetésére, ez azonban súlyos hiba! A fogyás érdekében nem a lehető legkevesebbet kell ennünk, hanem meg kell találnunk az ideális mennyiséget, annak érdekében, hogy anyagcseresebességünk gyors maradjon.

Az emberi szervezet képességeit nem lehet eléggé csodálni, ezért reméljük, hogy az anyagcseréről szóló cikksorozatunkat a Kedves Olvasó nem találta unalmasnak! Mivel a fogyás és a test izomzatának felépítése testünk ismeretein alapul, talán segítséget nyújthatunk írásainkkal az eredményesebb edzésmunka és étkezés kialakításában!

Igyekeztünk az anyagcsere bonyolult és roppant tudományos folyamatait közérthetően bemutatni! Reméljük ez sikerült és Olvasóink profitálhatnak az cikkek elolvasásából!

[csaba.r]

A topicot azért nyitottam mert lehet nem olvastátok, de nekem sikerült a szar táplálkozásommal belasítanom az anyagcserém, és most ezellen próbálok tenni.
Ha valakinek ezzel kapcsolatban van valami tanács akkor szivesen várom, szintúgy mint bármelyik hozzászólást.

[atleeta]

Nagyon jó topic

[Rob]

Mennyi cht,fehérjét eszel most? Hány részre bontva és mikor mennyit?
Mennyi kardio/aerob mozgást végzel,és mennyi súlyzós edzést egy héten?
Mennyi a folyadékbeviteled?

[csaba.r]

Mennyi cht,fehérjét eszel most? Hány részre bontva és mikor mennyit?
Mennyi kardio/aerob mozgást végzel,és mennyi súlyzós edzést egy héten?
Mennyi a folyadékbeviteled?

Hát ezaz tudom hogy nincs rendbe a kajám és addig amíg nincs másik melóhelyem addig nem is lessz
Heti 2x súlyzós 2x aerob
Folyadékból az alap olyan 5 liter körül mozog de volt már 13 liter víz is.
Amikor be tudtam tartani a kaját akkor ez volt

Szénhidrát:

50g Zab
100g Rizs

Fehérje:

1 kg csirke mell

Ha meló van akkor:

180g durumtészta
300g csírke.

Itt vannak a bajok pont ennél a 70%-nál

[Rob]

Hát igen a munka sajnos sok ember edzését megnehezíti...
Így nehéz akkor összehozni.
Sztem ha időd engedi próbáld ki,hogy 3napig alacsonyabb ch-n vagy,majd 1nap magasabb ch-n. Versenyzők szokták alkamazni a diéta végefelé,ha belassul az anyagcsere. Sehol nem látom,hogy mennyi zöldséget eszel?
Pedig azt tolni kell minden mennyiségbe+sok rost. Én ha reggelire zabot eszek(szinte mindig) és a nap folyamán pedig barna rizst akkor vmiért többször tudok menni wc-re. Biztos a több rostnak tudható be. Csak a barnarizs+hús kombinációval sztem hosszútávon vigyázni kell,mert elég savas a pH-ja a kettőnek együtt,szóval lúgosiccsssá ! De a barna rizs jó GI-vel rendelkezdik,hétköznapian megfogalmazva nem "hízlal"annyira.