Aszpartam Már esett szó róla nem egyszer, olvasd, aztán egyed-igyad - ha rosszat akarsz magadnak
.
Megjelent: BOSS magazin 2008 augusztus + egy kis Szendi
Az embert az evolúciója tette naggyá és dönti romba is. Pedig kezdetben minden olyan jól alakult. Rátaláltunk halak formájában az omega-3-ra, ettől jól megnőtt az agyunk, egyre okosabbak lettünk, egyre több dolgot feltaláltunk, de mára ez odáig fajult, hogy kezdünk belehalni saját okosságunkba.
Az evolúció nem számolt azzal, hogy mi ilyen okosok leszünk, túljárunk a természet eszén, és olyan dolgokat tudunk majd nagy mennyiségben előállítani, ami a természetben sehol nem található meg. És mivel nem található, hát védekezés sem épült ki vele szemben, hisz a korlátozást éppen a korlátozott fellelhetőség képviselte. Szabadon élő állatok és a természeti népek körében ismeretlen betegség a 2-es típusú cukorbaj, mert természetes táplálék fogyasztásával nem lehet akkora cukorterhelést a hasnyálmirigy nyakába sózni, hogy az attól tönkremenjen. A civilizáció azonban mindenre képes, "legyőztük a természetet". Például a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató pima indiánok közt korábban egyetlen elhízott ember sem volt, mert annyit tudtak vadászni és gyűjtögetni, amennyi elég volt a megélhetésükhöz. Amint "civilizálódtak" és áttértek a "civilizált" étrendre, 80%-uk elhízott és 50%-uk cukorbeteggé vált.
A gyümölcsevő állatok és az ember ösztönösen vonzódik az édes vagy erjedt gyümölcshöz, mert nagyobb a kalóriatartalma, és van is mindenkiben annyi inzulin vagy alkohollebontó enzim, hogy elbánjon a túlérett gyümölcsök cukor és alkoholtartalmával. Az édesszájúság lett azonban az ember veszte. Ez motiválta arra, hogy feltalálja a cukorgyártást és az alkohollepárlást, és végeredményként ma hazánkban egymillió alkoholistával és ugyanennyi cukorbeteggel számolhatunk. És ezzel ki is lyukadtunk "édes" témánknál.
Szóval az ember feltalálta a cukorgyártást, kialakult az édességipar, s mára a civilizált országokban az egy főre jutó éves cukorfogyasztás 40-50 kg. Ezt az elképesztő mennyiséget sütemények, édességek, fagylaltok formájában fogyasztjuk el, de még az is sok cukrot fogyaszt, aki nem nassol, csak cukros üdítőkkel oltja a szomját. A cukor addiktív élelmiszer, fogyasztása euforizál, állatkísérletekben cukorral a drogfüggés és drogmegvonás minden tünetét produkálni lehetett. A cukorról, pontosabban az édes ízről az emberiség lemondani nem akar, a növekvő cukorfogyasztás azonban rendkívül komoly népegészségügyi kockázatokat von maga után. Ebben a sötét jövőt ígérő "édes életben" jelentek meg a megváltást ígérő mesterséges édesítők, azt ígérve, lehet veszélytelenül is habzsolni az élvezeteket.
A "szacharinok"
Kezdetben volt a szacharin. Emlékszem, gyermekkoromban még patikában árulták annak a néhány lesajnált cukorbetegeknek, akik ráfanyalodtak. A szacharint 1879-ben véletlen fedezték fel - mint az összes többi mesterséges édesítőt. Háromszázszor édesebb, mint a cukor, főzésálló, csak fémes utóíze miatt fanyalogtak sokan rá. A szacharint örök gyanakvás kísérte mint nem természetes anyagot, s az 1970-es években kimutatták, hogy nagy mennyiségben patkányoknál hólyagrákot idézhet elő. Kitört a pánik, ám embernél ilyen hatást soha nem tapasztaltak, és 1992-ben kiderült, hogy a patkányok - mint sokan sejtették addig is - egészen másként működnek, s a szacharin is másként hat rájuk. Mára úgy tűnik, a szacharin a legbiztonságosabb mesterséges édesítő.
Hasonló története van a ciklamátnak is, amelyet 1937-ben fedeztek fel, ugyancsak véletlen. A ciklamát már sokkal jobb ízű volt, de Amerikában váratlanul betiltották, mert rágcsálóknál igen nagy mennyiségben hólyagrákot okozott. Más országok nem követték az amerikai példát, s hamarosan ott is kiderült, hogy a probléma el volt túlozva, nincs szó rákveszélyről. Sokak szerint sokkal inkább arról volt szó, hogy meg kellett tisztítani a piacot a konkurenstől az aszpartam számára. Az aszpartam számára, amit aztán az amerikai Gyógyszer és Élelmezésügyi Hivatal (FDA) 14 évig nem engedélyezett forgalomba hozni.
Az aszpartam engedélyezése
Vajon miért állt ellen az FDA oly sokáig az aszpartam engedélyezésének? A kérdés nem élelmiszeripar-történeti érdekesség, hanem húsba vágóan mai kérdés. Az aszpartam történetét Dr. Joseph Mercola, a világhírű egészségügyi webszájt, a
www.mercola.com alapítóorvosa írta meg "Édes csalás" c. könyvében.
Az aszpartamot 1965-ben fedezték fel, talán nem meglepő, ha azt mondom - véletlen. Gyomorfekély ellenes gyógyszert akartak kifejleszteni, és lett belőle mesterséges édesítőszer. A gyártócég 1973-ban kért engedélyt a forgalmazásra, s több mint száz vizsgálatot nyújtott be annak bizonyítására, hogy az aszpartam biztonságos. Bár korlátozott alkalmazását engedélyezték, tudományos körökből oly heves ellenkezést váltott ki, hogy újravizsgálva a benyújtott adatokat, az FDA történetében először bűnügyi nyomozást indítottak a gyártó cég ellen azzal a gyanúval, hogy cég az aszpartam biztonságosságát hamis adatokkal akarta igazolni. Csakhogy a szövetségi vizsgálatot vezető ügyész váratlanul lemondott, és új állás után nézve hirtelen az aszpartamot gyártó cégnél talált egy éppen neki megfelelő zsíros posztot. A vizsgálat elévülési okok miatt meghiúsult. 1977-ben kiadták a Bressler jelentést, melyben Dr. Jerome Bressler súlyos kritikával illette a gyártó cég adathamisításait, rámutatva, hogy a vizsgálatok valójában azt bizonyítják, az aszpartam agydaganatot okoz.
A gyártócég belátta, hogy így nem fog sikerülni az engedélyeztetés. Gondolnánk, módosított az aszpartam összetételén, vagy új vizsgálatokat rendelt el. Nem ez történt: új embereket szerződtetett, akik politikai befolyásuk révén az akkor elnökké iktatott Ronald Reagenen keresztül elérték, hogy az FDA új vizsgáló bizottságot hozzon létre az aszpartam kérdésében. De még ez az új bizottság is leszavazta az engedélyezést, sebtiben hát még ezt a bizottságot is át kellett alakítani. Az engedélyezési eljárás tehát bohózattá, de a végeredmény a fogyasztókra nézve tragédiává vált. Az aszpartam története előrevetítette azt az új korszakot, amelyben az élelmiszer és gyógyszerengedélyezési eljárások többé már nem a fogyasztók, hanem a gyártók érdekeit szolgálják. De félre az összesküvés elméletekkel, mi a baj az aszpartammal? Mert ha semmi, akkor kit érdekel, milyen belharcok folynak valakiknek az érdekében valakik érdekével szemben?
Aszpartam-problémák
Kezdjük a vizsgálatokkal. Dr. Ralph G. Walton százhatvanhat 1980 és 1985 közt megjelent aszpartamot vizsgáló közleményt tekintett át, és ezek közül hetvennégyet az aszpartam gyártók finanszíroztak. A hetvennégy vizsgálat egyöntetűen biztonságosnak találta az aszpartamot. A fennmaradó 92 független vizsgálat 91%-a azonban negatív egészségügyi hatásokról számolt be. A jelenség jól ismert a gyógyszeripari vizsgálatokból: kétséges szerek esetén a szponzor kilétéből látatlanban meg lehet jósolni a vizsgálat eredményét. Vagyis az "alkalmazott tudomány" a marketing eszközévé vált.
Az aszpartam egészségkárosító veszélyeire utal az is, hogy az aszpartamos üdítők megjelenését követő egy évben hatszáz, az édesítőszernek tulajdonított mellékhatásra vonatkozó panasz érkezett. Tudjuk, hogy a mellékhatás-jelentések a valódi panaszok 1%-át fedik le, így a tényleges panaszok számát inkább 60 000-re kell becsüljük. A panaszok jó része neurológiai eredetű, mint agresszivitás, bőrérzéketlenség, memóriavesztés, dezorientáltság, hiperaktivitás, mélységlátás elvesztése, epilepsziás roham, migrén, öngyilkossági késztetések, szélsőséges hangulatváltozások, illetve májkárosodás, szívleállás. Az amerikai Centers of Diseases Control 143 oldalas jelentésben állt ki amellett, hogy a kérdést tovább kell vizsgálni. Nem vizsgálták tovább.
Az aszpartam kémiai összetevői 50%-ban az aszparaginsav, 40%-ban a fenilalanin, és 10%-ban a metilalkohol. Ezek egy nagy molekulává kapcsolódnak össze, amely azonban a szervezetben, de már tárolás közben is, lebomlik összetevőire. Az aszparaginsav és a fenilalanin valójában két ártatlannak tűnő fehérje, amely sok élelmiszerben előfordul. Csakhogy jól tudjuk, hogy az aminosavak önállóan adva egészen más hatásúak: sok ember triptofánt szed altatónak, mert ez a szerotonin előanyaga, mások L-theanint nyugtatónak, mert ebből a gátlóneuronok GABA nevű ingerületátvivő anyaga szintetizálódik, megint mások tirozint szednek, mert az a dopaminszintet emeli, és hatásos depresszív tünetek ellen. Az aminosavak izoláltan tehát egészen másként hatnak, mint a táplálék részeként arányosan fogyasztva. Az aszpartam egyik fő alkotórésze, az aszparaginsav az agyban idegi izgalmat kiváltó ingerületátvivő anyag, pl. a frissítőként ajánlott Reergin tabletta is ezt tartalmazza. Egy Reergin tabletta 133 mg aszparaginsavat tartalmaz, s napi két ilyen tabletta az élénkítő hatáson túl már felszínes alvást eredményezhet. Aszpartamból napi 40 mg/testsúly kg, azaz pl. egy 60 kilós embernél 2400 mg engedélyezett. Azt gondolnánk, ez nagyon sok. A mérések szerint felnőtt diétázók aszpartam fogyasztása lehet ennyi. Egy liter diétás üdítő 600 mg aszpartamot tartalmaz! A 2400 mg ötven százaléka aszparaginsav, ekkora mennyiség megfelel annak, mintha valaki 10 Reergin tablettát venne be naponta. A Reergin gyártója ezt már súlyos gyógyszerabuzusnak tekintené, hisz maximum 5 tablettát ajánlanak, míg tehát ugyanezt az aszpartam révén az engedélyező hatóságok szerint nyugodtan fogyaszthatjuk. A fenilalanin az idegrendszerben szintén aktív fehérje, olyannyira, hogy ha valakinek hiányzik hozzá a lebontó enzimje (ez a fenilketonúria), akkor súlyos idegrendszeri károsodást szenved. A fenilalanin átalakulása során növeli a dopamin és noradrenalin szintjét, s az aszparaginsav hatásához hasonlóan elképzelhetjük, mi mindent okozhat az idegrendszerben, ha hirtelen nagy mennyiségben ilyen erős stimuláló anyag jut az agyba. Így mind az aszparaginsav, mint a fenilalanin idegrendszeri izgalmi tünetekhez vezethet, nagy mennyiségben idegméregnek tekinthetők. Az idegmérgek lényege, hogy vagy megbénítják az agysejtek működését, vagy kóros hiperaktivitásra késztetik őket. Egy korai biztonsági vizsgálat során hét majommal aszpartamot etettek hosszú időn át. Egyikük elpusztult, ötűknél pedig generalizált epilepsziás rohamok jelentkeztek. Világos, hogy az ilyen állatkísérletekben jóval nagyobb adagot adnak, mint amennyit az ember elfogyasztana. Azonban az extraadagok egyfajta nagyítóként megmutatják, mi történik kicsiben. Patkányoknál aszpartam hatására agydaganat alakult, és a statisztikák azt mutatják, hogy az aszpartam 1983-as forgalomba hozatala után ugrásszerűen -10%-al- megnőtt az amerikai lakosság körében az agydaganatok száma. Az ilyen vizsgálatok persze vitathatók, hiszen nem direkt kapcsolatot találtak adott ember aszpartam fogyasztása és a később kialakuló agydaganata között, másfelől azonban az állatkísérletek miatt rendkívül nyugtalanító összefüggés ez, amit elméleti érvekkel, miszerint pl. javult a felismerési arány, nem lehet lekezelni. Sokak szerint ugyanis ezek a járulékos tényezők nem magyarázzák, hogy azóta is meredeken nő az agytumorok száma, és nem ismerünk olyan orvosi technikát, aminek 1984-es bevezetése hirtelen 10%-al több agydaganat diagnosztizálásához vezetett volna. Valójában a megnyugtató hivatalos szövegek, amiket a magyar OÉTI is kibocsátott, arra a feltevésre építenek, hogy "Az aszpartámot élelmiszer adalékanyagként történő engedélyezését megelőzően, mint minden élelmiszer adalékanyagot, rendkívül alapos, sok éves, az új gyógyszerek vizsgálatánál is szigorúbb toxikológiai tesztelésnek vetették alá." Sajnos a kritikus szakirodalom alapján ez csupán a hivatalos kincstári optimizmus, és hát láttuk, is milyen gyanús körülmények közt engedélyezték az aszpartamot. És ha úgy folyna a gyógyszer és élelmiszer adalékanyagok engedélyezése, miként a Hivatal állítja, akkor az elmúlt évek során nem kellett volna 20 halálos mellékhatású gyógyszert, többek közt a négy év alatt 50 000 haláleset okozó Vioxx nevű fájdalomcsillapítót sürgősen visszavonni a forgalomból. Hagyjuk tehát az illúziókat, amikor emberek életéről és egészségéről van szó, és inkább aggódjuk túl a dolgokat, mintsem, hogy félvállról vegyük a veszélyeket.
De a történetnek nincs is vége, hisz ott van még az aszpartamba beépülve 10% metanol is. A metanol (faszesz) közismerten idegméreg, s a szervezetben egy még veszélyesebb méregre, a hullák tartósítására használt formaldehidre bomlik. A metanol és a formaldehid a szervezetben felhalmozódik, ha valaki ismételten fogyaszt metanoltartalmú ételt, italt. Metanolból a megengedett napi bevitel 7.8 mg. Egy liter aszpartammal édesített üdítő 56 mg metanolt tartalmaz, vagyis valójában már egy kétdecis aszpartamos üdítővel túl lehet lépni a megengedett fogyasztást. Ha valaki aszpartamos csokit eszik, aszpartamos üdítőket fogyaszt reggeltől estig, komoly metanol bevitellel számolhat. A metanol fogyasztás kezdeti tünetei pontosan megegyeznek az FDA-nak jelentett mellékhatásokkal: fejfájás, szédülés, látászavarok, zavartság, koordinációs zavarok, stb.
A metanolból lebomló formaldehid felhalmozódik a szervezetben és károsítva a DNS-t, szép alattomosan megágyaz a ráknak.
Hatványozott veszélynek van kitéve minden magzat és csecsemő, akinek anyja aszpartam tartalmú ételeket, italokat fogyaszt, mert a fejlődő agy még inkább ki van téve az idegmérgek és a DNS-t károsító anyagok hatásának.
Aszpartam és betegségek
Több placebokontrolos vizsgálat bizonyítja, hogy az aszpartam súlyosbítja, és gyakoribbá teszi migréneseknél a rohamokat. Sok dokumentált eset ismert, amikor aszpartam fogyasztása olyan embereknél idézett elő epilepsziás rohamot, akiknek korábban ilyen panaszaik nem voltak. Az aszpartam bizonyítottan kóros EEG hullámokat és kiugrásokat idéz elő, amely egyeseknél észlelhető neurológiai zavarokat okoz. Az aszpartam patkányoknál bizonyítottan agydaganatot, nyirokrákot és leukémiát okoz. Az aszpartam bevezetésétől kezdve kiugróan gyakoribbá vált az agydaganat. Az amerikai légierő és a polgári repülés szaklapjaiban számos cikk jelent meg, amelyben figyelmeztették a pilótákat, hogy kerüljék az aszpartam fogyasztását, mert az súlyosan veszélyezteti a vezetést. Amikor forróvonalat nyitottak pilóták akut aszpartam panaszainak kezelésére, hamarosan 600 pilóta jelentkezett, némelyiküknek epilepsziás nagyrohama volt. Az aszpartamból felszabaduló metanol sokaknál látászavarokat, látásromlást vagy éppen vakságot eredményezett. Dr. Hyman J. Roberts több mint ezeroldalas könyvet írt az aszpartamról, és több száz aszpartam mellékhatástól szenvedő embert kezelt. Betegeinek negyedénél látászavarok vagy vakság alakult ki, s igen sok betegnél Alzheimer-szerű tünetek jelentkeztek. Zavarodottakká, feledékenyekké váltak, de az aszpartam fogyasztás abbahagyásával tüneteik eltűntek.
Meglepő módon az aszpartam fogyasztás - legalábbis epidemiológiai vizsgálatok ezt bizonyítják - nem fogyáshoz, hanem hízáshoz vezet. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kalóriamentes édes íz összezavarja az agy éhségközpontját, és az emberek a nap folyamán összességében több kalóriát fogyasztanak, mint aszpartam nélkül.
Az FDA 1995-bern tízezer aszpartam panasz alapján egy 90 tünetből álló listát állított össze, melyben dominálnak az idegrendszeri (migrén, epilepszia, krónikus fáradtság, beszédzavar,), pszichiátriai (pl. depresszió, hallucináció), hasi (émelygés, hányás, véres széklet), észlelési zavarok (látásromlás, szaglásromlás, egyensúlyzavar), stb. Manapság egyre több embernek vannak különféle "rejtélyes" tünetei, melyek sokszor csak a rossz közérzet formáját öltik. Aki veszi a fáradtságot és utánajár, a végén egy antidepresszáns recepttel távozik, mert rásütik, hogy "lelki okokból" vannak tünetei.
Na és a többi?
Az aszpartam a legelterjedtebb, róla folynak a legnagyobb viták. Nem sokkal jobb a helyzet a szukralózzal, amelyet úgy hirdetnek, hogy cukorból készült alacsony kalóriájú "cukor". A kiindulási anyag valóban a cukor, de a végeredmény egy sokak által igen veszélyesnek ítélt édes vegyület, amelyből szabad klórgáz szabadul fel. A szukralóz felfedezésének körülményeiről tudjuk, hogy eredetileg egy új rovarirtót akartak kifejleszteni, s lett belőle édesítőszer. Ez persze önmagában nem lenne veszély, de a szukralóz szerkezete rendkívül hasonló is súlyosan mérgező vegyületekéhez. Ehhez képest fogyasztásának biztonságosságát alig vizsgálták, mindössze öt, emberekkel végzett publikált vizsgálat áll e témában a szakértők rendelkezésére, mely vizsgálatokban összesen 191 ember vett részt. Az öt vizsgálat közül a leghosszabb 13 hetes volt. Az állatkísérletek eredményei nem megnyugtatóak: génkárosodás, fertilitási problémák, immunrendszer zavarok...
Hasonló kételyek és tiltakozás kísérte az aceszulfám-K bevezetését is, melyről sok kutató azt állítja, hogy rákkeltő. Ha józan konklúzióra szeretnénk jutni a mesterséges édesítőkkel kapcsolatban, akkor sajnos abból kell kiinduljunk, hogy a mesterséges édesítőszerek mögött hatalmas tőkeérdekek állnak, míg a piacot kontroláló állami felügyeleti szervek erőtlenek, s döntéseiket számos esetben a korrupció gyanúja lengi körül. Az ilyen erőviszonyok közt bevezetett, kétes biztonságú szerek fogyasztása kockázatos. A kockázatot különösen annak fényében érdemes mérlegelni, hogy számos egészséges és kockázatmentes alternatívája van a szinte nullkalóriás édesítőszereknek. Ilyen a Sztívia, melyet a Sztívia növény gyökeréből készítenek. Ízletes, sütésálló, s mivel Japánban évtizedek óta széles körben használják, agyonvizsgált és teljesen biztonságosnak találták. A Sztívia amerikai sorsa talán még inkább hitelt ad a fentebb megfogalmazott kételyeknek. A világ egyik legbiztonságosabb édesítőszere ugyanis Amerikában húsz éven át betiltott termék volt, de most, hogy a Coca Cola előállt egy Sztíviával édesített kólával. A hazai közegészségügyi szervek felháborító működésére jellemző, hogy nálunk a Sztívia tiltott termék, az aszpartamról viszont az OÉTI közleménye azt állítja, hogy "Az aszpartámot élelmiszer adalékanyagként történő engedélyezését megelőzően, mint minden élelmiszer adalékanyagot, rendkívül alapos, sok éves, az új gyógyszerek vizsgálatánál is szigorúbb toxikológiai tesztelésnek vetették alá." (Az OÉTI álláspontja az aszpartamról)
Nem csoda, hogy mára az emberek egyre kevésbé hisznek a "hivatalos verzióknak". Csak az a baj, hogy ezeket a mi adóforintjainkból fenntartott hivatalok zsíros állásaiban üldögélő dilettánsok írják.
Téma: Zsírégetés összefoglalva (Megtekintve 86883 alkalommal)
