Ezt az Isten dolgot több oldalról lehet megközelíteni. Ha valaki vallásos, akkor neki egyáltalán nem számít paranormálisnak
, más kérdés, hogy a vallásos emberek túlnyomó része ezzel együt viszont tagadja a Sátán létezését - most akkor, hogy is van ez?
Minden dolognak van egy pozitív meg egy negatív pólusa, ez a dolgok természetes rendje. A "hitetlenek" számára ez az egész már paranormális, sőt, már-már nevetség tárgyát csinálnak belőle, pedig ők a sötét középkorban gyorsan a máglyán végezték volna emiatt.
Itt van ugye Ronnie is, aki a "faith is God" mottóval besöpört 8 Mr.O. címet...nyilván magában is hitt végig, de neki ez plusz erőt adott valószínűleg, hogy emberfeletti teljesítményt nyújtson. Lee Haney dettó. Valamiért az összes ember, aki "túlélte" a halált, fikarcnyit sem kételkedik a természetfeletti létezésében, nevezzük az Istennek, vagy bárminek.
Az, hogy rajtunk kívül van más értelmes élet a végtelenben, szerintem nem kérdés. Meg az sem, hogy vannak nálunk alacsonyabb rendűek is, meg sokkal fejlettebbek is, akik nekünk már talán az isteni kategóriába csúszna. Ha egy hangyához viszonyítjuk magunkat, akkor számukra mi is "isteni" szinten létezünk, hiszen nekik abból áll az élet, hogy megy és él-hal a bolyért. Mi ehhez képest sokkal tovább élünk, létrehozunk és lerombolunk dolgokat, formáljuk a bolygót, ki-ki nézünk néha, stb. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy hozzánk képest vannak sokkal fejlettebb lények, akiknek mi vagyunk a hangyák, talán észre sem vesszük őket, meg ők sem minket, akkora a távolság az értelmi szintek között.
Szerintem nem szabad elzárkózni egyik véglettől sem. Sem attól, hogy van felsőbb hatalom, sem attól, hogy nincs. Történnek furcsa dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni meg felkészülni sem rá. Ezek után szoktak HINNI az emberek.
Nagyon sok nézet állítja azt, hogy az ember egyszerre több létsíkon létezik, csak a hús-vér agyunk kizárólag a fizikai valóságot észleli. Úgy kell elképzelni, hogy mindenkinek van egy szellemi énje is, ami(aki) túl nagy ahhoz, belepréselődjön ebbe a kis testbe - mint az Aladdinban a Dzsinni:hatalmas kozmikus erő egy icipici helyen. Ebből lejön egy rész, amit sokan itt csak léleknek hívnak, és ez az "esszencia" kerül a testbe. Ez az összekötő kapocs a felsőbb énnel. A gyermekkor egy bizonyos szakaszáig nyitott az ember a "kinti" dolgokra - biztos más is hallott már gyerekeket arról magyarázni, hogy fura dolgokat látnak, vagy "képzeletbeli barátja" van, meg ilyenek. Persze, nagy a gyerek fantáziája
Ez egy kor után eltűnik, hiszen az a különböző egyházak érdeke, hogy ne lásd meg a valsóságot, meg a felnőtteket ez zavarja a komfortérzetünkben, ezért jönnek a különböző: ne beszélj hülyeséget és hasonló lebaszások a gyereknek.
Ezt valahol mind átéltük, van aki emlékszik rá, van aki nem, van akit több ilyen inger ért, és van akit kevesebb.
A senkiben és semmiben nem hiszek dolog nem a fejlődést szolgálja. Hatalmas hit kell magunkban, de mindez kevés ha nem áll mögötted valaki,aki azt akarja, hogy te tényleg fejlődj.
"....hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak..."