Visszatérve a versenyekre, a versenyzésre. Mielőtt bárki azt hinné, hogy én elégedett vagyok ezzel a formával...hát nagyon nem. Nem vagyok hülye, a 2004-es Magyar Bajnokságon is jobban néztem ki. Ez most egy más szituáció. Itt maximum azért lehet nekem gratulálni, hogy megyek előre folyamatosan, még ha néha ész nélkül is. Nagyon akarom bassza meg! És sajnos a körülmények ezekhez a tervekhez még közel sem adottak, soha nem is voltak meg...de én meg annyira akarom, hogy belerohanok mindenbe. Ezért lehet engem bírálni, nem tudom mi lett volna eddig a helyesebb út. De azt tudom, hogy véglegesen elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy ezt ebben a formában nem tudom folytatni, vagyis inkább semmi értelme nincsen így folytatni.
Miért? Nem megyek bele túl mélyen, de...pl. ugyanazokkal a feltételekkel készülök anyagilag, mint 2004-ben...csak éppen azóta kicsit más a játék. Mi változott azóta? Az Extremefit jóvoltából már 4 évben versenyezhettem külföldön (Los Angeles, Montreal, Santa Susanna, Tampa, Dallas, Jacksonville...). Egyre több dolgom akadt a privát életemben és egyre kevesebbet tudtam fókuszálni a bodybuilding-re. Amennyivel több pénzt kerestem, annyival többet kellett költenem az életemre (nem a felkészülésemre), nem akartam és nem is tudtam volna tovább terhelni a szüleimet anyagilag. A kis extra pénzt amit egy évben esetleg gyűjtöttem (és kölcsönkértem) azt mindig a versenyeim utiköltségei vitték el (hotel, kaja, taxi stb). Évek óta készülök jobb ruhákat, cipőket venni...ilyenekre (pedig ez azért közel sem luxuscikk) már sosem volt keret. Sorolhatnám még...de szánalmasnak tünne. Ennyi (és még sokkal több) probléma, stressz és frusztráció mellett igen nehéz készülni. Megcsinálom, de nem ugyanaz mint 2004-ben amikor a legnagyobb bajom az volt, hogy 170 vagy 180 g csirkét rakjak a tányérra...
Szóval már úgy kezdtem neki a 2009-es évnek, hogy ezt most még így megpróbálom megcsinálni, ha törik, ha szakad, de aztán 180 fokos fordulatot veszek és elindulok más irányba, hogy később sikeresebben folytathassam a versenyzést. Az egész év ennek a jegyében, tervezésekkel telt el...éreztem, ez most sokkal fontosabb mint a bodybuilding. Mellesleg amúgy sem lett volna semmi pénzem folytatni a felkészülést és elutazni Vegas-ba az Olympia-ra stb-stb... Semmiképp nem mentem volna! De a pénzdíj az jól jött volna.
Szóval ezek a tervek folyamatosan forogtak bennem, miközben talán a sors alakította úgy a dolgokat, hogy egyre szarabb lett a helyzet körülöttem, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy ez így nem mehet tovább. Ezt sem fogom részletezni, de pl. minden eddigi munkalehetőségem megszűnt, szünetelni kezdett vagy meg fog szűnni. Pár héttel az indulás előtt összetört az autónk. Lindát elbocsájtották. Ilyesmik.
Egy szónak is száz a vége. Itt maradtunk Floridában. Saint Petersburg-ban. Mindent előre leszerveztem, majd itt hányások közepette intéztem el a kezdő lépéseket. Már bérlünk egy lakást, van itteni címünk, telefonszám, internet. Lófasz pénzből gazdálkodunk, de új életet kezdünk. Nincs veszíteni valónk. Szó szerint. Meglátjuk, hogy alakul a dolog, de csakis a papírokon múlik. Ha rajtunk múlik soha nem megyünk vissza, eszünk ágában sincs. Így vagy úgy de itt folytatjuk! Cél, hogy minden legális legyen...munka már holnaptól lenne, kezdőbérrel is a több mint a duplája annak mint amit Magyarországon NÉGY forrásból kerestem meg. Majd szépen lassan kialakulnak a dolgok.
Aztán ha sikerül megteremtenünk egy megfelelő anyagi biztonságot akkor majd folytatni fogom a versenyzést. 1-1.5-2 év múlva. Meglátjuk. 25 éves vagyok. Tampa-ban Henry és Powell 35 fölött volt, Hodgson és Tricky 40 fölött... Hová siessek?
Téma: 202 Showdown 2009 - Második felvonás (Megtekintve 138725 alkalommal)
