...beértem a melóhelyre, hál istennek pénteken minden számítógép megkapta a saját gyógyszerét a bajára, ki is szállítódtak az ügyfelekhez, így nem nagyon volt mit csinálnom. A reggeli tükörtojás és műzli kombináció után kb. egy-másfél órával bekaptam az első Halodrol kapszulát, ami furcsa módon éreztette jótékony hatását. Már ha ezt a fura dolgot a nagy H-s mogyorószínű kapszulának köszönhetem, de mire is gondolok:
A múlt heti karedzésem elég jól sikerült, igen kemény izomláz volt az eredménye a bicepszeimben, ami szombat estére múlóban volt, vasárnap pedig már egyáltalán nem éreztem... Na ez a fájdalom most enyhe formát öltve, de érezhetően visszaköszönt úgy a kis bogyó leküldése után két-három órahossza elteltével. Nem tudom másnak tulajdonítani ezt a jelenséget, mivel ilyen még nem fordult elő velem és más változtatás egyelőre nem történt a múlt hét óta, valószínűleg a kis haverunk kezdett bohóckodni a szervezetemben. De nem baj, hagy tegye, ha ez a dolga, hát nosza!
A reggel történtek még mindig ott visszhangoztak a fejemben…6 hét komolyság, 6 hét intenzitás, 6 hét fejlődés, 6 hét félelem az óriástockosoktól. Nem bántam, sőt! Legalább a csuklyás izmaim is fejlődnek, ha mástól nem, ettől biztos… Ha meg már komolyra vesszük a figurát, akkor nem apróztam el a kajabevitelt sem!
Ennek fényében a mai napon a melóban eltöltött idő alatt lecsúszott még két adag Intra Pro eper ízben (aki emlékszik a régi Dr. Oetker eperpuding feelingjére és szerette, na az az emberke megtalálta a neki kitalált fehérjét, nekem nagyon ízlik, nem tudok rá negatívumot mondani, kicsit tán még az epresmilkához tudnám hasonlítani az ízét), zab- és kukoricapehellyel kiegészítve két részletre osztva, egy szép tál főttrizs+rántottcsirke egyveleg, egy nagy banán+körte+narancs gyümölcstál, valamint az egyik jóbarátomhoz házhozmenve számítógép javítás elkövetése közepette feltett egy eldöntendő kérdést, miszerint: Kérsz egy kis tojásos tésztát? Most lett kész, tudom milyen beles vagy…
Én pedig jólnevelt gyerekként nem vagyok semminek az elrontója, természetesen kértem.
A táskámból még előhalásztam a 10 lövetű levélkémet, Ő is jó haver lesz, ha így haladunk! Négy órával edzés elé időzítettem a magambalövöldözését és Plazmajet bátyó nem hazudtolta meg a doboza hátulján leírtakat! Térültem fordultam munka közben és kb. két órával a gyomrombaérkezése után azon kaptam magam, hogy „Néddmá’, megy össze a pólóm…”.
Csekkoltam egy feszítgetést, minden izmom külön-külön életet tud élni, mintha mindegyikkel túl lennék egy bemelegítő sorozaton. Hohó, beindult valami odabent!
Alig vártam a munkaidő végét, teljes harci lázban égtem az esti első megmérettetés előtt….és végre letelt! Hazaindulás előtt betettem a bélbe a napi második Halodrolt, majd kaptam a kabátom, uccu haza… Az ajtó még mindig kulcsra zárva. Ezekszerint megint egyedül leszek. Nem érdekelt, mivel úgyis a lehető leghamarabb lent akartam nyomni a súlyokat a teremben.
Mivel még elég korán sötétedik, így lámpát kellett oltanom, hogy lássak is valamit, összeszedhessem az edzőcuccomat. Félig meddig kész is voltam, betáraztam az edzés közbeni szőlő ízű Size On-t, amit még megbolondítottam 50g szőlőcukorral, valamint bent figyelt a táskában az edzés utánra szánt két adag Intra Pro+40g szőlőcukor+40g zabkorpa. Épp Superpump őnarancsosságával időztem, próbáltam egy shakerben feloldódásra bírni - ami az én és 4,5dl víz közreműködésének köszönhetően elég jól sikerült is neki - mikor a konyhában égő villany elkezdett pislákolni. Kiégni készül? Dejó! Marha jól időzít… Még mielőtt elindulhattam volna pótégőt keresni, befejezte haláltáncát és mindenféle köszönés nélkül pattant egyet és ki is aludt. Álltam a konyhában egy szál boxeralsóban a tök sötétben, pofámon a Superpump-al, úgy voltam vele, hogy már úgy is mindegy, nem hagyom félbe, megiszom, nehogy a sötétben való tapogatózás során a félig tele shakert leverjem az asztalról.
Nyelem magambafeledkezve a jóértelemben vett fanyar, ténylegesen narancs ízű nedűt, erre a csendből egy nyugodt mély hang megszólal a hátam mögül:
- Fincsi mi?
Az első gondolatom az volt, hogy menten összefosom magam az ijedtségtől, valamint most kapásból kifújom a kétpofára, nagy kortyokban nyelt cuccot a konyhaasztalra, de nehogymá, hát értékesebb ez, minthogy kárba menjen, inkább a fújásra már bekészített levegőt is lenyeltem az utolsó korttyal, majd mivel a nedű leért, de a vele küldött levegő csak nem akart lentmaradni, így a műveletet egy szép, egészséges, határozott böffentéssel fejeztem be.
- Egészségedre! Kapjad magad, méreckedünk!
Nagynehezen felismertem a hangot, a reggeli „kisnövésű” úriember jött vissza, és magát nem meghazudtolva egyből a lényegre tért.
Furcsa érzés volt a közelében lenni. Semmi felesleges gondolat, semmi kétkedés, semmi félelem…persze a beszaratástól számítva, amihez úgy tűnik hozzá kell szoknom az elkövetkezendő napokban.
Elővett egy centit, mindenféle szó nélkül körbemért, ahol tudott, majd kezembe nyomta a cetlit, amin ez állt:
Mell: 112cm
Kar: 41cm
Has: 96cm
Comb: 60cm
Vádli: 38,5cm
Magasság: 183cm
Súly: 93,3kg
- Hát jó szar…de ez a kiindulási alapunk. Viszont bebizonyítom neked, hogy szarból is lehet várat építeni, úgyhogy irány a terem!
A „fantasztikus” önbizalomfokozó két mondatát befejezvén megint otthagyott, kiment az ajtón, majd eltűnt, ahogy reggel is tette. Feltekertem a nagyszobában a világítást, már utána se mentem, tudtam, hogy felesleges…
Összeszedtem magam, felöltöztem, majd bevágtam magam a kocsiba és elmentem edzeni.
Úton a terem felé éreztem, hogy beütött a Superpump, még a vezetésre is úgy tudtam figyelni, hogy szerintem az úton átmenő svábbogarat is észrevettem volna és ki is tudtam volna kerülni, ha kell.
Megérkeztem. A szokásos főkapcsoló felkapcsolás elmaradt, mivel voltak lent ketten a teremben – két szokásos ismerős, általában nem sok vizet zavarnak, becsülettel leedzenek, majd pár mondat beszélgetés után köszönnek és hazamennek -, épp kb. az edzésük egyharmadánál járhattak, mire én odaértem. Lekezeltünk, kesztyű fel, és indulhat a bemelegítés.
(Kicsi terem…de ezért szeretem…salétromos falak, érdekes illatok, fatüzelésű kályha a téli időszakra, amihez saját kézzel aprítjuk a fát, ha beüt a cidri. Kevés és régi gépek, viszont kevesen járnak le, kihalásos alapon lehet bekerülni, olcsó a bérlet, a gyakorlatok nagy részét meg lehet oldani, valamint van egy különleges atmoszférája az egésznek és lehet, hogy hülye dolog, de én ezt szeretem… A mellékelt képek talán engednek egy kis betekintést ebbe az egészbe, némelyik valószínűleg elég mosolyogtató)
Hétfő, mell nap, bemelegítés után neki is kezdtem. A legutóbbi melledzéshez képest fekvenyomásban emeltem 1 kilót, így most 85-tel szériáztam a bemelegítő sorozat után. Nem vagyok híve a piramis módszernek, egy súllyal csinálom végig a sorozatokat, az utolsó sorozat végső ismétléseikor szoktam igénybevenni segítséget.
Mai melledzésem sémája:
Fekvenyomás rúddal: 1+4X8 85kg
Fekvenyomás 35fokos padon kétkezes súlyzókkal: 2X10+2X8 25kg
Tárogatás 35fokos padon kétkezes súlyzókkal: 4X10 20kg
Tárogatás csigás mellgépen: 4X10 82kg
Ezek befejezése után, a már üres Size On-os palackommal a kezemben agyaltam a következő gyakorlaton, mikoris megint éreztem a nyakamon a bizonyos reggeli tockos helyét, amely érzés egyre csak erősödött, majd az ismert kísérőhang is megszólalt a fejemben:
- Mit akarsz még? Tömegnövelés van, nem? Úgyhogy ne agyaljál, nagyongyorsan takarítsd magad az öltözőbe, idd meg a meginni valód és tünés innen!
Mitagadás elég intenzívre sikerült összehozni a mellezést, izzadtam tisztességgel, viszont mindvégig borotvaéles fejjel feküdtem a súlyok alatt, rá tudtam koncentrálni minden egyes ismétlésre, nem fogytam ki az energiából! Ezek után a fejemben elhangzott mondatokra hallgatva befejeztem az edzést, majd az öltözőben megejtettem egy félmeztelen ellenőrzést. Elsőre elég meglepő volt az eredmény. Azon kívül, hogy nem csak a mellem volt bedurranva, hanem szinte az egész felsőtestem, még ráadásképp olyan erek jöttek elő pl. a karomon, amik valszeg eddig is ott voltak, de most először láttam őket kidudorodva, ami igencsak mosolyra állította a számat… Még egy plusz pont a segítőknek! Ha ilyen a kezdés, akkor hogy fog ez folytatódni??
Az edzés utáni turmix megivása után jó érzéssel, kellemes fáradtsággal indultam hazafelé, majd otthon már a vacsora összeállításán morfondíroztam egy ilyen jól sikerült nap végső befejezéseképp! Szép álmaim lesznek…