Sziasztok!
Ismét itt
Olyan sokminden történt hogy nem tudtam hol is kezdjem, ezért eddig nem kezdtem sehol
Rövid áttekintés: Tavaly elkezdtem a Hydroxycut maxot szedni, majd annyira fellelkesültem, hogy versenyfelkészülésre adtam a fejem, a diétám nagyon jól sikerült (bár lehetett volna még jobb is:) ) aztán elkellett kezdenem tömegelni (mert hogy ez ezzel jár) na azt már nem viseltem túl jól, nem is sikerült jól, a bajokat tetézte a térdszallag szakadásom, aztán az edzőmmel való különválás. Ez volt az a pont amikor is leültem átgondolni a dolgokat....
Sajnos csalódnom kellett néhány számomra fontoss emberben, de nem bánom, hiszen ez is az élet egyik leckéje volt számomra, és csak erősebb lettem tőle.
Hiszem hogy nem véletlen történtek úgy a dolgok ahogyan történtek. Komolyan fontolóra kelett vennem ezt a verseny dolgot. A genetikám nem túl jó ehez a sporthoz, és fejlődni sem sikerült úgy ahogyan kellett volna, bár hozzá kell tennem egyenlőre naturálban probáltam úgy, hogy mellette dolgozom és ezáltal pihenni sem tudtam úgy, plusz azért még fiatal vagyok ahoz hogy bezárjam magam négy fal közé, és sajnos ez a sport erről szól. Nem hiszek a lehetetlenben, kitartással és súlyos áldozatokkal megtudtam volna csinálni, álltam volna szinpadon, DE... számomra túl nagy áldozatokkal járt volna. Mérlegeltem és rájöttem nem éri meg...
A tömegelés lelkileg eléggé megviselt, nemigazán tudtam helyére tenni a dolgokat. Most hogy egyedül maradtam (edző nélkül) én írányítom az életemet... Sokat tanultam az edzőmtől, amiért hálás leszek mindig, de sajnos nagyon nagyot kellett benne csalódnom és rájöttem egyedül sokkal jobban megy, így azt csinálom amit jónak érzek. Kimondottan ajánlom, hogy valakinek legyen edzője, de csak úgy müködik, ha az edző ténylegesen meghallgatja a tanítványát és együttmüködnek, türelemmel, szeretettel, tisztelettel egymás iránt és nem utolsó sorban korrekt módon... Ha ez nincs meg akkor nem müködik jól...
Nagyon nehezen álltam vissza a diétára, nemnagyon foglalkoztam a dologgal, kicsit pihentem, most viszont új erővel , kitartással és motivációval ismét belevágtam, és azt kell mondanom nagyon jól megy. Mégkeményebb a diétám mint eddig volt, de úgy érzem megéri
Ismét a Hydroxy a segédem
, bár biztosan tudjátok bevonták
, de nekem volt még itthon tartalék 2 dobozom
Egyenlőre jól reagálok rá, nem vagyok rosszúl, érzem a hatását, de azért nem annyira erősen mint régen, ami nem feltétlen annyira nagy baj, hiszen sokszor voltam szarul miatta. Ez a második hetem ezzel a diétával és 58.3kg-ról 55.7kg-ra sikerült lemennem. Amit betudok a kezdeti sokknak, és tudom megáll majd egy ponton, de ettől még igazán örülök neki
Kezdem megismerni a testem, mire hogyan reagál, ezt midnenkinek ajánlani tudom, figyeljen a test jelzéseire, ebből tud a legtöbbet tanulni. Mindenki másképpen müködik, nem teljesen de azért vannak eltérésem, főleg mostanában amikor egyre többen egyre több mindenre érzékenyek lesznek.
Jelenleg úgy állok a dologhoz, hogy szeretnék viszadiétázni az elsődleges cél a 49kg, de esett róla szó, hogy a 46kg lenne az ideális, ez folyamatában kifog derülni. Kialakítok egy olyan formát ami tetszik, az akrobatikát elkezdem, és mindent úgy csinálok mintha versenyre készülnék. Amikor elérem azt a formát ami nekem tetszik, megállok, ha azt mondják úgy versenyképes vagyok, akkor elindulok, ha nem akkor nem... Az egyetlen problémám a versenyformával, hogy nekem sokszor már túl férfias. Nem szeretném ha az arcom elváltozna, ami persze nem szükségszerű, de sosem lehet tudni, a többi mellékhatásról pedig inkább ne is beszéljünk. Tisztelem azokat akik végig csinálják és bevállalják, és vannak akik szép nőiesek tudtak maradni, de sajnos ez a kevesebb, és sosem tudhatom én melyik kategoriába tartoznék. Arról nem is beszélve hogy a versenyzés egy éltforma, egy elég egyoldalú életforma. Ha jó akarsz lenni akkor semmi más nem létezhet az életedben. Mindent az étkezésekhez, a pihenéshez kell kötni, és nagyon sok oylan dolgoból kimarad az ember amit a későbbiekben talán megbán, hiszen csak egyszer vagyunk fiatalok. Rengeteget tanultam a sportból és azt kell mondanom "szemét kemény" lettem
sosem hagynám abba, és feladni sem akarom, de mérlegelek...
Lenne egy körkérdésem is:)
Kinek mit adott a sport? Mit tanult, miben lett erősebb, miért szerette meg ?
Legyetek jók, és várom a válaszokat