Megteszi ez is gondolatébresztőnek.
Annyit hozzáfűznék, hogy szép lassan a tudományban eljön a paradigmaváltás kora, sok dolog amit eddig hittek, "tudtak", megkérdőjeleződik. Igen sok olyan kutatási vizsgálat van, amit csak egyes külföldi orvostudományi lapokban közölnek le - kb. azt is csak kisbetűvel -, mert megkérdőjelezi az akadémikusok addigi tudását ( sokszor nem alaptalanul, tegyük hozzá, hogy sok tudós, orvos, a gyógyszeripar pénzeltje, az meg óriási üzlet ).
Ez is egy gondolatébresztő cikk, az eredeti angolt, aminek a linkjét akartam megadni nem találom, fejből nem tudom.
Gyerekkoromban egy ócskástól vettünk egy használt Tavasz tévét, első tévénket, amit aztán elég gyakran kellett javíttatni. Amikor bedöglött, megjelent a szerelőnk, kinyitotta a készülék hátát, s feltárult az irdatlan bonyolult, poros szerkezet. Vagy szerelőnk nem értette a dolgát, vagy egy ilyen tv esetén senki se értette volna, mindenesetre a javítás úgy ment, hogy szerelőnk rábökött egy csőre, hogy talán az a hibás és kicserélte. Vagy nagy pukkanás volt, vagy egyszerűen továbbra se volt se kép, se hang. Szerelőnk ebből tudta, hogy mégsem az a cső volt a hibás, és cserélgetett tovább.
Egy idő után, szerintem ő sem értette pontosan, mitől, de egyszer csak a tv működni kezdett. Akkor gyorsan csomagolt és távozott. Igaz, egy javításától kezdve úgy néztük a tévét, hogy én állandón a készülék mellett ültem ujjaimmal finoman egy gombot tekertem előre-hátra, attól, függően, hogy lefele vagy felfele akart volna futni a kép. Az műsorélvezetem persze némileg sérült, mert tekergetés közben a tévé elé kihajolva 20 centiről kellett néznem az adást.
Mindezt azért mesélem el, mert szerintem sokszor így működik a nyugati orvoslás is. Vannak teóriái, melyek folyamatosan megbuknak; ilyenkor új teóriával áll elő, cserélgeti a gyógyszereket és kezeléseket, és mint a szerelő, várja a csodát, hogy egyszer majd csak sikerül. És már az is siker, ha az emberkészülék ideig-óráig jól-rosszul, de megint működget kis ideig. Így mindenki kap valamit: a beteg haladékot, hogy legyen átmenet élet és halál közt, az orvos, hogy érezhesse, mégiscsak ér valamit a tudománya. És hiába szidjuk a "szerelőt", hiába nem bízunk benne, amikor baj van, nincs mást hívni.
Az egész csontritkulás kérdés a mi Tavasz tévénkre és a szerelőnkre emlékeztet. Igazából senki nem tudja, miért is törik egyre gyakrabban az idős emberek csontja. A csontritkulás ugyanis az öregedéssel együttjáró természetes folyamat és nem azonos a csontgyengüléssel. Az a mechanikus elképzelés, hogy az "emberek kevés kalciumot fogyasztanak" üzleti stratégiának remek, meg is lovagolják alaposan a tejipar és a táplálék kiegészítőket gyártók. A kalciumhiány eszméjét olyannyira sikerült a fejekbe verni, hogy még a legnagyobb vitaminszkeptikusok is, kalciumot azért szednek. A kalciumhiány azonban többértelmű kifejezés. Kalciumhiány előállhatna úgy, hogy a táplálék nem tartalmaz eleget. A nyugati ember fejébe ezt verték bele, ezért szorgalmasan fogyasztja a kalciummal dúsított joghurtokat és tejtermékeket, a pezsgőtablettákat és a kapszulákat. A nyugati ember étrendje azonban nem kalciumhiányos, hiszen jóval több kalciumot fogyaszt minden erőlködés nélkül is, mint a természeti népek. Miközben ma hivatalosan 1000-1500 mg kalcium fogyasztását ajánlják, a természeti népek naponta 2-400 mg-ot fogyasztanak, csontjaik mégis a világon a legerősebbek. A csontok a 19. századig a nyugati világban sem nagyon törtek.
A 20. század elején felismerték ugyan a D-vitamin csontépülésben betöltött nélkülözhetetlen szerepét, azonban egy másik mítosz, a D-vitamin túladagolás mítosza miatt oly alacsonyan tartják a népesség D-vitaminszintjét, hogy D-vitamin hiányában a kalcium, akármennyit is visznek be, nem tud megfelelő mértékben felszívódni. Vagyis a hiány egy másik formájáról, a felszívódás és a hasznosulás zavaráról kéne beszélnünk. De "szerelőink" azonban makacsul ragaszkodnak a kalciumhiány teóriához. A súlyos D-vitaminhiány alattomos következménye, hogy hiába a sok elfogyasztott kalcium, a vérben kritikus érték alá esik a kalciumszint. A szervezet erre reagálva fokozza a mellékpajzsmirigy működését, amely, hogy biztosítsa az életben maradáshoz szükséges kalciumszintet, bontani kezdi a csontozatot. Ez nem egyszerűen csontritkulást, hanem a csontszerkezet meggyengülését eredményezi.
Mit tesz erre az orvoslás? Fokozza a kalciumbevitelt és olyan gyógyszereket ad a betegeknek, amelyek megölik a csontozatot. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a csontsejtek egyik fajtája folyamatosan beépíti a kalciumot, egy másik fajta pedig folyamatosan lebontja a csontot. Ha a vérben kalciumhiány van, túlsúlyba kerül a bontó folyamat. A biszfoszfonátok gyógyszercsoport megbénítja mindkét csontsejt fajta működését. Ettől a csont nem tud tovább bomlani, de elveszti regenerálódási képességét is. A csont meghal. A hamisított vizsgálatok szerint persze nagymértékben csökken a csonttörések száma, de a független elemzések nem mutatnak komoly védőhatást. Akinek ilyen gyógyszer szedése alatt (sőt elhagyását követően még évekig) fogat húznak, az jó eséllyel álkapocs csontelhalásnak néz elébe. (lásd. erről cikk). A gyógyszer hatására megnő a spontán morzsalékos törések száma is, a halott csont így törik.
Mostanság legalább a magyar orvoslásban érlelődik valami felismerés a D-vitaminnal kapcsolatban, és ha Ön hosszú életet tervez, kivárhatja a vajúdásukat, de ha úgy érzi, nem akarja egészségét kockáztatni a nagy várakozásban, elolvashatja frissen megjelent D-vitamin könyvemet (lásd. D-vitamin könyv), amiből azt is megérti, a D-vitamin nem "csontvitamin", hanem százszor többfél hatással bír.
De, ha el is jut végre a magyar orvoslás arra a felismerésre, hogy vélelmezett, vagy megelőzendő csontritkulás esetén elsőként a D-vitamint kéne 5-10 ezer NE napi dózisban ajánlani, az megint csak várat majd pár évet magára, amire azt is befogadják, hogy K-vitamin nélkül a kalcium akkor sem épül be a csontokba, ha van hozzá D-vitamin. Persze, a K-vitamint termelik a saját bélbaktériumaink, csakhogy idős korban, a nyugati táplálkozással tönkrevágott bélflóra már nem termel eleget. Aztán belefutunk egy újabb téves "szerelői teóriába", ami a vér rögösödési hajlamával kapcsolatos. Hogy miért hajlamos valaki a vérrögképződésre, azt megint nem firtatják "szerelőink" (túl bonyolult lenne), hanem adni kezdik a warfarin-tartalmú vérrögképződés gátlót. Ez mit csinál? Gátolja a K-vitamin képződését, mivel a K-vitamin fontos szerepet tölt be a véralvadásban. Következésképen súlyos csontritkulást okoz. Amit mivel kezelnek? Biszfoszfonáttal és extra kalciummal. Esetleg még D-vitaminnal. De mindez fölösleges "csőcsere", mert nem itt van a baj. A fokozott véralvadékonyságot leginkább a nyugati étrend és az omega-3 hiánya okozza.
"Szerelőink" egy másik teóriája az volt, hogy a nők csökkenő hormonszintje okozza az életkor előrehaladtával a csontritkulást. Nosza, adjunk ösztrogént a nőknek, és nem fog ritkulni a csontjuk. Bumm, a csőcsere rossz ötlet volt, az ösztrogén hatására egy vizsgálatban olyan sok nő kapott infarktust, hogy gyorsan le kellett állítani a vizsgálatot. A másik észrevétel az, hogy az USA statisztikák szerint azért kezd csökkenni a nőgyógyászati rákban meghaltak száma, mert egyre kevesebb orvos él a hormonpótlás eszközével. Ha az evolúciós orvoslás nézőpontjából értékeljük ezt a kis "szerelői" próbálkozást, azt kell mondjuk: totális ostobaság volt, hiszen a természeti népeknél is csökken a hormonszint, de ez nem vezet fokozott csonttöréshez. Vagyis a hormonszint csökkenés és a nyugati életmód egymással interakcióban okoz fokozott csonttörési hajlamot, vagyis akkor nem a hormont kéne pótolni, hanem az életmódon kéne változtatni.
Innentől a prosztatarákról
A hormonszint drasztikus csökkentését alkalmazzák prosztatarákban vagy azt megelőző állapotokban. A teória az, hogy a prosztatarák sejtek a tesztoszteron hatására fokozzák növekedésüket, ezért az androgén megvonásos kezelés, azaz a kémiai "kiherélés" lassítja a rák növekedését. Ez persze erősen megkérdőjelezhető. Evolúciós orvoslási szempontból rendkívül kétséges a teória, hiszen évmilliók alatt a természet valahogy csak megoldotta, hogy az élet során összegződő tesztoszteronhatás ne okozzon prosztatarákot. A természeti népeknél nem is okoz. Vagyis, ha a tesztoszteron egyáltalán okolható a prosztatarákért, az csakis a nyugati táplálkozással interakcióban valósulhat meg. A teóriában már önmagában gyanús az, hogy a férfiaknak pont akkor lesz prosztatarákjuk, amikor vadul csökken a tesztoszteronszintjük, és relatíve nő az ösztrogénszintjük.
Egy 2010-es összefoglaló szerint pontosan a tesztoszteron:ösztrogén arány megváltozása okozza a ráksejtek növekedését (Ellem és Risbridger, 2010).
Más szerzők is azt hangsúlyozzák, hogy az androgén teória egyeduralkodó, miközben az ösztrogén legalább olyan fontos szerepet játszik a prosztatarák kialakulásában(Carruba, 2007). Mi több, az ösztrogén termelődésének blokkolása ugyanolyan hatékony, mint az androgéneké (Tammela , 2004), ami alapvetően megkérdőjelezi a "kémiai kiherélés" módszerét annak súlyos következményei miatt is. De ez messzire vezetne, csupán megszaladt a tollam, hisz itt egy újabb orvostudományi mítoszra és annak több millió áldozatára bukkanhatunk, ha tovább kapirgálunk.
De most maradjunk a kémiai "kiherélés" témánkba vágó következményénél, nevezetesen, hogy ez drámai mértékben fokozza a csonttörési hajlamot. Egy-két év androgén lenullázás hatására 2-3-szorosára nő a csigolya és medencetörés kockázata. Kedves "szerelőink" tehát kivettek egy csövet, és ettől tönkrement egy másik (meg még egy csomó, amit most nem ragozok). Nem baj, mondták, majd adunk sok D-vitamint és kalciumot. Most jelent meg a The Oncologist-ban Datta és Swartz egy összefoglalója, amelyben áttekintették az androgén megvonásos terápiát kiegészítő kalcium+D-vitamin adás következményeit. Első következtetésük az volt, hogy ennek a csontokra pozitív hatása nincs, a betegek csigolya csontjainak tömege tovább csökkent, vizsgálatonként változó mértékben, a csökkenés 1-5% közé esett. Vagyis a "kalciumpótlás" teória nem működik.
Persze, most lehet mondani, hogy a beteg élete, vagyis a hormonterápia fontosabb, és ha a kalcium pótlás nem használ, hát legalább ártani sem árt.
Csakhogy vizsgálatok sokaságából nem ez derült ki. Már korábban is felvetődött, hogy a tejfogyasztás kapcsolatban áll a prosztatarákkal, de akkor még a tej ösztrogén és Inzulinszerű Növekedési Faktorának (IGF) tulajdonították csupán. Ám az utóbbi 5-6 évben rendre jelentek meg olyan metaanalízisek, amelyek azt igazolták, hogy a kalciumpótlás fokozza a prosztatarák növekedését és gyorsítja az áttétképzést. A World Cancer Research és az American Institute for Cancer Research együttesen arra következtettek, hogy nem csak a kalciumpótlás, hanem a kalciumtartalmú ételek is felelősek a prosztatarák kialakulásáért. Egy vizsgálatban 2800 ember 10 éves követéséből megállapítható volt, hogy akiknek a legmagasabb volt a vérében a kalciumszint, azok a legalacsonyabb kalciumszintűekhez képest háromszor valószínűbben haltak meg prosztatarákban (Skinner és Schwartz, 2008). Szingapúri kínaiaknál, mivel ők tejet és tejterméket szinte egyáltalán nem fogyasztanak, bizonyították, hogy a prosztatarák kockázat a kalciumfogyasztással arányos (idézi: Datta és Swartz, 2012).
Ha most kicsit belegondolunk, már régen nem is arról van szó, hogy androgén megvonás terápiában részesülőknél ne alkalmazzanak kalciumpótlást, mert a csontok épségét nem védi, viszont fokozza a rák kifejlődését, hanem az eredmények általában is azt bizonyítják, hogy a prosztatarák kialakulásáért nagymértékben felelős lehet a nyugati világ kalciumőrülete. Mivel a természeti népek, mint idéztem, nagyon kevés kalciumot fogyasztanak (de azt jól hasznosítja szervezetük), ez is egyik oka lehet a rákmentességüknek. Manapság már a férfiak is "pótolnak", ha más okból nem, hát mert gondos asszonykáik védeni akarják az ő egészségüket, s közben akaratlanul a sírjukat ássák.
A prosztatarák kockázaton túl nem szabad azonban elfeledkeznünk a már többször idézett másik megdöbbentő összefüggésről, miszerint a kalciumpótlás jelentősen megnöveli az infarktusveszélyt. Bolland és mtsi(2010) a napi 500 mg kalciumpótlásnál többet fogyasztóknál 30%-os kockázatnövekedésről, míg egy másik elemzés 1000 mg-os pótlás esetén 25%-os kockázatnövekedést talált (idézi:Datta és Schwartz, 2012), de egy nagy európai követéses vizsgálatban már 240%-os (Li és mtsi., 2012), egy 18 éves követéses vizsgálatban pedig 233%-os infarktuskockázat növekedést találtak kalciumpótlásban részesülőknél (Lind és mtsi., 1997).
A kalciumpótlás tehát "szerelőink" téves elképzelése arról, hogyan fogják megjavítani szerkezetünket. Azért téves, mert ott keresik a hibát, ahol az nincs. A nyugati ember kalciumpótlás és speciális "csonterősítő" joghurtok nélkül is bőségesen, túlságosan is bőségesen jut kalciumhoz. A problémáit a kalcium hasznosításához szükséges D- és K-vitamin és a magnézium hiánya okozza. Na meg a mozgáshiány, hiszen a csontok csak terhelésre erősödnek. Gondoljunk az űrhajós hatásra.
Téma: HCG a kúra után? és más fontos dolgok az utókúrában... (Megtekintve 451912 alkalommal)