Megteszi ez is gondolatébresztőnek.
Annyit hozzáfűznék, hogy szép lassan a tudományban eljön a paradigmaváltás kora, sok dolog amit eddig hittek, "tudtak", megkérdőjeleződik. Igen sok olyan kutatási vizsgálat van, amit csak egyes külföldi orvostudományi lapokban közölnek le - kb. azt is csak kisbetűvel -, mert megkérdőjelezi az akadémikusok addigi tudását ( sokszor nem alaptalanul, tegyük hozzá, hogy sok tudós, orvos, a gyógyszeripar pénzeltje, az meg óriási üzlet ).
Ez is egy gondolatébresztő cikk, az eredeti angolt, aminek a linkjét akartam megadni nem találom, fejből nem tudom.
Gyerekkoromban egy ócskástól vettünk egy használt Tavasz tévét, első tévénket, amit aztán elég gyakran kellett javíttatni. Amikor bedöglött, megjelent a szerelőnk, kinyitotta a készülék hátát, s feltárult az irdatlan bonyolult, poros szerkezet. Vagy szerelőnk nem értette a dolgát, vagy egy ilyen tv esetén senki se értette volna, mindenesetre a javítás úgy ment, hogy szerelőnk rábökött egy csőre, hogy talán az a hibás és kicserélte. Vagy nagy pukkanás volt, vagy egyszerűen továbbra se volt se kép, se hang. Szerelőnk ebből tudta, hogy mégsem az a cső volt a hibás, és cserélgetett tovább.
Egy idő után, szerintem ő sem értette pontosan, mitől, de egyszer csak a tv működni kezdett. Akkor gyorsan csomagolt és távozott. Igaz, egy javításától kezdve úgy néztük a tévét, hogy én állandón a készülék mellett ültem ujjaimmal finoman egy gombot tekertem előre-hátra, attól, függően, hogy lefele vagy felfele akart volna futni a kép. Az műsorélvezetem persze némileg sérült, mert tekergetés közben a tévé elé kihajolva 20 centiről kellett néznem az adást.
Mindezt azért mesélem el, mert szerintem sokszor így működik a nyugati orvoslás is. Vannak teóriái, melyek folyamatosan megbuknak; ilyenkor új teóriával áll elő, cserélgeti a gyógyszereket és kezeléseket, és mint a szerelő, várja a csodát, hogy egyszer majd csak sikerül. És már az is siker, ha az emberkészülék ideig-óráig jól-rosszul, de megint működget kis ideig. Így mindenki kap valamit: a beteg haladékot, hogy legyen átmenet élet és halál közt, az orvos, hogy érezhesse, mégiscsak ér valamit a tudománya. És hiába szidjuk a "szerelőt", hiába nem bízunk benne, amikor baj van, nincs mást hívni.
Az egész csontritkulás kérdés a mi Tavasz tévénkre és a szerelőnkre emlékeztet. Igazából senki nem tudja, miért is törik egyre gyakrabban az idős emberek csontja. A csontritkulás ugyanis az öregedéssel együttjáró természetes folyamat és nem azonos a csontgyengüléssel. Az a mechanikus elképzelés, hogy az "emberek kevés kalciumot fogyasztanak" üzleti stratégiának remek, meg is lovagolják alaposan a tejipar és a táplálék kiegészítőket gyártók. A kalciumhiány eszméjét olyannyira sikerült a fejekbe verni, hogy még a legnagyobb vitaminszkeptikusok is, kalciumot azért szednek. A kalciumhiány azonban többértelmű kifejezés. Kalciumhiány előállhatna úgy, hogy a táplálék nem tartalmaz eleget. A nyugati ember fejébe ezt verték bele, ezért szorgalmasan fogyasztja a kalciummal dúsított joghurtokat és tejtermékeket, a pezsgőtablettákat és a kapszulákat. A nyugati ember étrendje azonban nem kalciumhiányos, hiszen jóval több kalciumot fogyaszt minden erőlködés nélkül is, mint a természeti népek. Miközben ma hivatalosan 1000-1500 mg kalcium fogyasztását ajánlják, a természeti népek naponta 2-400 mg-ot fogyasztanak, csontjaik mégis a világon a legerősebbek. A csontok a 19. századig a nyugati világban sem nagyon törtek.
A 20. század elején felismerték ugyan a D-vitamin csontépülésben betöltött nélkülözhetetlen szerepét, azonban egy másik mítosz, a D-vitamin túladagolás mítosza miatt oly alacsonyan tartják a népesség D-vitaminszintjét, hogy D-vitamin hiányában a kalcium, akármennyit is visznek be, nem tud megfelelő mértékben felszívódni. Vagyis a hiány egy másik formájáról, a felszívódás és a hasznosulás zavaráról kéne beszélnünk. De "szerelőink" azonban makacsul ragaszkodnak a kalciumhiány teóriához. A súlyos D-vitaminhiány alattomos következménye, hogy hiába a sok elfogyasztott kalcium, a vérben kritikus érték alá esik a kalciumszint. A szervezet erre reagálva fokozza a mellékpajzsmirigy működését, amely, hogy biztosítsa az életben maradáshoz szükséges kalciumszintet, bontani kezdi a csontozatot. Ez nem egyszerűen csontritkulást, hanem a csontszerkezet meggyengülését eredményezi.
Mit tesz erre az orvoslás? Fokozza a kalciumbevitelt és olyan gyógyszereket ad a betegeknek, amelyek megölik a csontozatot. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis a csontsejtek egyik fajtája folyamatosan beépíti a kalciumot, egy másik fajta pedig folyamatosan lebontja a csontot. Ha a vérben kalciumhiány van, túlsúlyba kerül a bontó folyamat. A biszfoszfonátok gyógyszercsoport megbénítja mindkét csontsejt fajta működését. Ettől a csont nem tud tovább bomlani, de elveszti regenerálódási képességét is. A csont meghal. A hamisított vizsgálatok szerint persze nagymértékben csökken a csonttörések száma, de a független elemzések nem mutatnak komoly védőhatást. Akinek ilyen gyógyszer szedése alatt (sőt elhagyását követően még évekig) fogat húznak, az jó eséllyel álkapocs csontelhalásnak néz elébe. (lásd. erről cikk). A gyógyszer hatására megnő a spontán morzsalékos törések száma is, a halott csont így törik.
Mostanság legalább a magyar orvoslásban érlelődik valami felismerés a D-vitaminnal kapcsolatban, és ha Ön hosszú életet tervez, kivárhatja a vajúdásukat, de ha úgy érzi, nem akarja egészségét kockáztatni a nagy várakozásban, elolvashatja frissen megjelent D-vitamin könyvemet (lásd. D-vitamin könyv), amiből azt is megérti, a D-vitamin nem "csontvitamin", hanem százszor többfél hatással bír.
De, ha el is jut végre a magyar orvoslás arra a felismerésre, hogy vélelmezett, vagy megelőzendő csontritkulás esetén elsőként a D-vitamint kéne 5-10 ezer NE napi dózisban ajánlani, az megint csak várat majd pár évet magára, amire azt is befogadják, hogy K-vitamin nélkül a kalcium akkor sem épül be a csontokba, ha van hozzá D-vitamin. Persze, a K-vitamint termelik a saját bélbaktériumaink, csakhogy idős korban, a nyugati táplálkozással tönkrevágott bélflóra már nem termel eleget. Aztán belefutunk egy újabb téves "szerelői teóriába", ami a vér rögösödési hajlamával kapcsolatos. Hogy miért hajlamos valaki a vérrögképződésre, azt megint nem firtatják "szerelőink" (túl bonyolult lenne), hanem adni kezdik a warfarin-tartalmú vérrögképződés gátlót. Ez mit csinál? Gátolja a K-vitamin képződését, mivel a K-vitamin fontos szerepet tölt be a véralvadásban. Következésképen súlyos csontritkulást okoz. Amit mivel kezelnek? Biszfoszfonáttal és extra kalciummal. Esetleg még D-vitaminnal. De mindez fölösleges "csőcsere", mert nem itt van a baj. A fokozott véralvadékonyságot leginkább a nyugati étrend és az omega-3 hiánya okozza.
"Szerelőink" egy másik teóriája az volt, hogy a nők csökkenő hormonszintje okozza az életkor előrehaladtával a csontritkulást. Nosza, adjunk ösztrogént a nőknek, és nem fog ritkulni a csontjuk. Bumm, a csőcsere rossz ötlet volt, az ösztrogén hatására egy vizsgálatban olyan sok nő kapott infarktust, hogy gyorsan le kellett állítani a vizsgálatot. A másik észrevétel az, hogy az USA statisztikák szerint azért kezd csökkenni a nőgyógyászati rákban meghaltak száma, mert egyre kevesebb orvos él a hormonpótlás eszközével. Ha az evolúciós orvoslás nézőpontjából értékeljük ezt a kis "szerelői" próbálkozást, azt kell mondjuk: totális ostobaság volt, hiszen a természeti népeknél is csökken a hormonszint, de ez nem vezet fokozott csonttöréshez. Vagyis a hormonszint csökkenés és a nyugati életmód egymással interakcióban okoz fokozott csonttörési hajlamot, vagyis akkor nem a hormont kéne pótolni, hanem az életmódon kéne változtatni.
Innentől a prosztatarákról
A hormonszint drasztikus csökkentését alkalmazzák prosztatarákban vagy azt megelőző állapotokban. A teória az, hogy a prosztatarák sejtek a tesztoszteron hatására fokozzák növekedésüket, ezért az androgén megvonásos kezelés, azaz a kémiai "kiherélés" lassítja a rák növekedését. Ez persze erősen megkérdőjelezhető. Evolúciós orvoslási szempontból rendkívül kétséges a teória, hiszen évmilliók alatt a természet valahogy csak megoldotta, hogy az élet során összegződő tesztoszteronhatás ne okozzon prosztatarákot. A természeti népeknél nem is okoz. Vagyis, ha a tesztoszteron egyáltalán okolható a prosztatarákért, az csakis a nyugati táplálkozással interakcióban valósulhat meg. A teóriában már önmagában gyanús az, hogy a férfiaknak pont akkor lesz prosztatarákjuk, amikor vadul csökken a tesztoszteronszintjük, és relatíve nő az ösztrogénszintjük.
Egy 2010-es összefoglaló szerint pontosan a tesztoszteron:ösztrogén arány megváltozása okozza a ráksejtek növekedését (Ellem és Risbridger, 2010).
Más szerzők is azt hangsúlyozzák, hogy az androgén teória egyeduralkodó, miközben az ösztrogén legalább olyan fontos szerepet játszik a prosztatarák kialakulásában(Carruba, 2007). Mi több, az ösztrogén termelődésének blokkolása ugyanolyan hatékony, mint az androgéneké (Tammela , 2004), ami alapvetően megkérdőjelezi a "kémiai kiherélés" módszerét annak súlyos következményei miatt is. De ez messzire vezetne, csupán megszaladt a tollam, hisz itt egy újabb orvostudományi mítoszra és annak több millió áldozatára bukkanhatunk, ha tovább kapirgálunk.
De most maradjunk a kémiai "kiherélés" témánkba vágó következményénél, nevezetesen, hogy ez drámai mértékben fokozza a csonttörési hajlamot. Egy-két év androgén lenullázás hatására 2-3-szorosára nő a csigolya és medencetörés kockázata. Kedves "szerelőink" tehát kivettek egy csövet, és ettől tönkrement egy másik (meg még egy csomó, amit most nem ragozok). Nem baj, mondták, majd adunk sok D-vitamint és kalciumot. Most jelent meg a The Oncologist-ban Datta és Swartz egy összefoglalója, amelyben áttekintették az androgén megvonásos terápiát kiegészítő kalcium+D-vitamin adás következményeit. Első következtetésük az volt, hogy ennek a csontokra pozitív hatása nincs, a betegek csigolya csontjainak tömege tovább csökkent, vizsgálatonként változó mértékben, a csökkenés 1-5% közé esett. Vagyis a "kalciumpótlás" teória nem működik.
Persze, most lehet mondani, hogy a beteg élete, vagyis a hormonterápia fontosabb, és ha a kalcium pótlás nem használ, hát legalább ártani sem árt.
Csakhogy vizsgálatok sokaságából nem ez derült ki. Már korábban is felvetődött, hogy a tejfogyasztás kapcsolatban áll a prosztatarákkal, de akkor még a tej ösztrogén és Inzulinszerű Növekedési Faktorának (IGF) tulajdonították csupán. Ám az utóbbi 5-6 évben rendre jelentek meg olyan metaanalízisek, amelyek azt igazolták, hogy a kalciumpótlás fokozza a prosztatarák növekedését és gyorsítja az áttétképzést. A World Cancer Research és az American Institute for Cancer Research együttesen arra következtettek, hogy nem csak a kalciumpótlás, hanem a kalciumtartalmú ételek is felelősek a prosztatarák kialakulásáért. Egy vizsgálatban 2800 ember 10 éves követéséből megállapítható volt, hogy akiknek a legmagasabb volt a vérében a kalciumszint, azok a legalacsonyabb kalciumszintűekhez képest háromszor valószínűbben haltak meg prosztatarákban (Skinner és Schwartz, 2008). Szingapúri kínaiaknál, mivel ők tejet és tejterméket szinte egyáltalán nem fogyasztanak, bizonyították, hogy a prosztatarák kockázat a kalciumfogyasztással arányos (idézi: Datta és Swartz, 2012).
Ha most kicsit belegondolunk, már régen nem is arról van szó, hogy androgén megvonás terápiában részesülőknél ne alkalmazzanak kalciumpótlást, mert a csontok épségét nem védi, viszont fokozza a rák kifejlődését, hanem az eredmények általában is azt bizonyítják, hogy a prosztatarák kialakulásáért nagymértékben felelős lehet a nyugati világ kalciumőrülete. Mivel a természeti népek, mint idéztem, nagyon kevés kalciumot fogyasztanak (de azt jól hasznosítja szervezetük), ez is egyik oka lehet a rákmentességüknek. Manapság már a férfiak is "pótolnak", ha más okból nem, hát mert gondos asszonykáik védeni akarják az ő egészségüket, s közben akaratlanul a sírjukat ássák.
A prosztatarák kockázaton túl nem szabad azonban elfeledkeznünk a már többször idézett másik megdöbbentő összefüggésről, miszerint a kalciumpótlás jelentősen megnöveli az infarktusveszélyt. Bolland és mtsi(2010) a napi 500 mg kalciumpótlásnál többet fogyasztóknál 30%-os kockázatnövekedésről, míg egy másik elemzés 1000 mg-os pótlás esetén 25%-os kockázatnövekedést talált (idézi:Datta és Schwartz, 2012), de egy nagy európai követéses vizsgálatban már 240%-os (Li és mtsi., 2012), egy 18 éves követéses vizsgálatban pedig 233%-os infarktuskockázat növekedést találtak kalciumpótlásban részesülőknél (Lind és mtsi., 1997).
A kalciumpótlás tehát "szerelőink" téves elképzelése arról, hogyan fogják megjavítani szerkezetünket. Azért téves, mert ott keresik a hibát, ahol az nincs. A nyugati ember kalciumpótlás és speciális "csonterősítő" joghurtok nélkül is bőségesen, túlságosan is bőségesen jut kalciumhoz. A problémáit a kalcium hasznosításához szükséges D- és K-vitamin és a magnézium hiánya okozza. Na meg a mozgáshiány, hiszen a csontok csak terhelésre erősödnek. Gondoljunk az űrhajós hatásra.
A paleolit-táplálkozás elmélete alapvetően szép és jó. Emellett talán kissé "idealista". Már korábban szerettem volna erre reagálni, de sem időm, sem energiám nincs részletekbe bonyolódni, pedig szeretnék. Az irományodban több olyan dolog volt, amivel nem feltétlenül értek egyet. Ez önmagában még nem jelent semmit, de néhány dolog talán eléggé lesarkítva, számos tényezőt figyelmen kívül hagyva lett elemezve és kvázi kijelentve, és én az ilyet nem szeretem. Azért nem szeretem, mert kényszeresen reagálnom kell ezekre, és hirtelen annyi gondolat jut eszembe, amik sorra kiütik egymást; ergo, mire reagálni tudnék, már teljes a zűrzavar a fejemben.
A cikk mindenképpen jó és tartalmas, és képvisel egy bizonyos nézőpontot. Micsoda igazságot írtam, ugye?
Attól, hogy sok részével nem értek egyet, elismerem a létjogosultságát, és szerintem mindenképpen szükség van minden racionális elméletre, mert minden ilyen vitaalapot szolgáltathat, az pedig előbb-utóbb oda vezet, hogy az emberek csak közelebb kerülnek "a megoldáshoz", vagy legalábbis kialakul egy kiforrottabb nézet a fejekben. Akár olyan módon, hogy a már korábban meglévő erősödik, vagy merít a másik oldalból, és így válik összetettebbé, értékesebbé.
Szendi Gáborral kapcsolatban nekem nagyon vegyesek az érzéseim. Sokan összefüggésbe hozták már a szcientológiával, lévén, hogy Lenkei úrral jó viszonyt ápol. Lenkeit bizonyára nem kell bemutatni senkinek, ő nyíltan vállalja azt, hogy szcientológus. Ezzel kapcsolatban nem nyilvánítanék véleményt, abszolút semmi értelmét nem látom. A paleolit-szisztéma szerintem nem rossz, de figyelmen kívül hagy bizonyos tényezőket. Nagyon tetszett a szövegben a "természeti népek", mint ismétlődő fogalom... valójában mi is természeti népek vagyunk, csak beton ömlött a talpunk alá, vasbeton tornyok nőttek körülöttünk a fák helyére, és mérgező gázokat pufogtató járgányokkal változtatjuk a pozíciónkat a környezetünkben. Az életkörülményeink tehát jelentősen megváltoztak viszonylag rövid idő alatt, ezáltal a szükségleteink is, azon felül, hogy eredeti táplálékaink tápértéke sem a régi már. A paleolit azt mondja, táplálkozz úgy, mint az őseid, hiszen az ösztönös túlélési mechanizmuson alapuló táplálkozás nem tévedhet. Szerintem az elmélet nem hülyeség, csak éppen az őseink tiszta levegőt szívtak, nem ültek napi x órát a seggükön, hogy aztán az ezzel megkeresett pénzből jól bezabálhassanak, sőt: az egész napjuk az élelemszerzésről szólt, ami olyan mértékű aktivitással járt, hogy ahhoz talán sok esetben kevés volt az a mennyiségű táplálék, amit sikerült összegyűjteni, zsákmányolni. Az emberi test funkcionális eszköze volt önmagának, és a fajfenntartásra törekedett ösztönösen és bármi áron. Manapság jórészt az ellentétes nemek közti testi kapcsolat az örömszerzést szolgálja, az étkezés pedig sok esetben nem funkcionális, pusztán élvezeti szempontok alapján zajlik. Minden a feje tetejére állt, ami régen a túlélést jelentette, mára elvetemedett egy olyan eltúlzott irányba, ami számtalan betegséget és az élettartamunk rövidülését eredményezi. A szex útján számos betegséget kaphatunk el, az agyonfeldolgozott élelmiszereink megölnek minket.
Mit tesz valójában az emberiség, és hová tart?
Nézzük egy átlagember étrendjét:
07:00: 1 csésze kávé éhgyomorra
12:00: Melegétel (tésztafélék, főzelék,, burgonya, esetleg húsféle)
16:00: 1-2 zsömle, felvágott, margarin, folyadék (cukros üdítő, ízesített ásványvíz)
21:00: Ismét valamilyen pékáru, esetleg tejtermék, tej társaságában
Napi átlag folyadékbevitel: 0.5-0.8dl, beleszámítva a kávét, a cukros üdítőt, tejet
Akárhogyan nézem, az emberek döntő többsége üres kalóriákat visz be, és minimális mikrotápanyagot. Az ételeink túl sok kalciumot tartalmaznak? 1 liter tej cca. 800-1000mg kalciumot tartalmaz, a hozam minőségétől függően. Annyi bizonyos, hogy az átlagember nem fogyaszt ennyi tejet. A rengeteg pékáru szintén nem tartalmaz kalciumot. A felvágottak sem. A tésztafélék sem, azok gyakorlatilag egyenértékűek a pékáruval. Jobb esetben 200-500mg az, amit ezekkel az élelmiszerekkel a szervezetébe juttat egy ember per nap.
A kalcium fontosságát nyilvánvalóan felesleges boncolgatni. És akkor az általad említett D-vitamin, K-vitamin-kalcium viszonylatról még nem is beszéltünk. K-vitaminhoz még annyira sem jutnak az emberek, mint kalciumhoz, a D-vitaminról nem is beszélve. Ahogy egy roppant művelt könnyűzenei előadó magyarázta: "én olyan helyen éltem, ahol elsírnád magad, a neonfénytől kaptam a vitaminokat..."
Kétségtelen, hogy a vitaminok táplálékkiegészítővel történő pótlása elengedhetetlen. A K-vitaminnal végképp csínján bánnék, főleg, ha ülőmunkát végzünk: mint a legfontosabb véralvadási faktor, a túl sok K-vitamin a vér sűrűségét fokozza, ami mozgásszegény életmóddal társulva jelentős mértékben fokozza a trombózis kialakulását. Az emberek nem kapnak csak úgy véralvadásgátlókat, tehát a K-vitamin hiányát elsődlegesen nem ezeknek a gyógyszereknek az adagolása, hanem a szegényes táplálkozás okozza. Értem én, hogy a K-vitamin "kiölése" a bélrendszerből a vérhigítás-témakör kontextusában, és ennek eredményeképpen a vér magas kalciumszintjének viszonylatában került említésre, de itt éreztem azt, hogy kezd a dolog kicsit parasztvakítás lenni.
Mint azt korábban említettem, édesapámnak prosztatarákja volt, amiből felépült, és meg is gyógyult. És micsoda meglepetés, trombózisa is volt, viszont a prosztatarák előtt. Tehát nem lett heparinnal kiölve a szervezetéből a K-vitamin, ami megakadályozhatta volna a kalcium hasznosulását a szervezetében, ugyanakkor kialakult nála a prosztatarák. Ő egyébként Leiden-mutációban szenved, nála genetikai eredetű a vérsűrűsödési probléma. Ezzel egyébként nem azt állítom, hogy pusztán az ő példája alapján kijelenthető, hogy a kalcium nem tehető felelőssé a prosztatarák kialakulásáért, csak érdekességképpen megemlítettem.
No, de ott tartottunk tehát, hogy a "kémiai kiherélés" célja az androgénhiányos állapot előidézése a prosztata rákos sejtjeinek megfkékezésére, ami csontritkuláshoz vezethet, és akkor itt folytattuk a kalciumpótlással, ami számos tényezőt nem vesz figyelembe (D és K-vitaminok pótlása), de hogy jön képbe az ösztrogén? Nyilvánvalóan túlsúlyban van a szervezetben a kezelés következtében, de ne felejtsük el, hogy az androgének segítik a kalcium beépülését a csontokba. Nem egy egyszer lezajló, majd megszűnő folyamatról beszélünk, hanem egy folyamatosról, olyanról, ami az egész életünket végigkíséri: ha éhezünk, a fogaink előbb-utóbb romlani kezdenek, eltörnek, és a csontjaink is gyengülnek. Ha minden papírforma szerint megy, a csontjaink egészségesek maradnak, de az androgének jelenléte szükséges a csontok épüléséhez... még nők esetében is, hiszen az ő hormonrendszerük sem csak ösztrogénből áll. Mindebből arra következtethetünk, hogy az androgénhiányos állapot közvetlenül idézhet elő csontritkulást. Továbbmegyek: kedvenc szopogatós cukorkánk, az Arimidex tájékoztatójából egy rövidke idézet:
" Különleges figyelmeztetés
Az Arimidex
csökkenti bizonyos női nemi hormonok szintjét, ez a csont ásványi anyag tartalmának csökkenését eredményezheti, ami a csontállomány gyengülését vonhatja maga után, és lehetséges következményként megnövekedhet a csonttörések kockázata. "
Tehát az ösztrogén hiánya, és (akár egy prosztatarák kezelésére előidézett androgénhiányos állapot következtében) az androgének hiánya is csökkenti a csontsűrűséget. Viszont arról beszéltünk, hogy ezt kompenzálandó kalciumpótlásban részesülnek a betegek, ugyanakkor azt állítjuk, hogy ez fokozza a prosztatarák kialakulásának kockázatát. Akkor tulajdonképpen mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Időskorban csökken az androgének szintje, aminek eredményeképpen az ösztrogénszint arányosan magasabb lesz (vagyis nem feltétlenül változik, csak viszonyítva lesz magasabb). Ekkor tehát nem magas ösztrogénszintről beszélhetünk, csak relatív magasról a csökkent androgénszint miatt... az ösztrogén-prosztatarák teória ezért számomra kissé foghíjas, ellentmondásos. Ami ebben az esetben érdekes lehet, az a két hormon egyensúlyának változása, és az ennek következtében kialakuló prosztatarák, nem pusztán a (relatív) magas ösztrogénszintből, és/vagy az alacsony androgénszintből fakadó fokozódott hajlam. Talán ezért hozható összefüggésbe a prosztatarák kialakulása öregedéssel, hiszen ekkor mennek végbe drasztikus változások a két hormon egyensúlyában, nagyon lesarkítva a dolgot.
Hol az igazság?
Összegezve, a "természeti népek" (imádom ezt
) lehet, hogy kevés kalciumot fogyasztottak, de a csontjaik folyamatos terhelés alatt voltak, és kevés olyan külső tényező volt feltehetően, ami hozzájárult volna ahhoz, hogy kalciumpótlásra szoruljanak. Én nem hinném, hogy a kalcium annyira rossz dolog. Annyira többtényezős az egész kérdéskör; hogy kinek milyen ismert vagy számára ismeretlen betegsége, betegségre való hajlama, metabolikus adottságai vannak/van, mik a szükségletei, és milyen anyagok mivel kerülnek kölcsönhatásba a szervezetében, hogy szinte lehetetlen leszűkíteni a kört, és egyetlen dolgot felelőssé tenni a prosztatarák kialakulásáért.
Én egy dolgot tudok: még soha nem tört el csontom. Amióta kalciumot szedek és figyelek a táplálkozásomra, nem romlott még egy fogam sem. Egy viszonylag pusztító életmódot követve az egyik fogam kb. 8 évvel ezelőtt elkezdett sajogni: egy picike, tűhegynyi szuvas részt fedeztem fel rajta, aminek a kezelését azóta is halogatom. Amikor nem szedek kalciumot huzamosabb ideig, előbb-utóbb ismét sajogni kezd, majd a kalciumszedés újrakezdését követő pár nappal ismét elmúlik. Hogy mit jelent ez? A világon semmi különöset. Annyit viszont mindenképpen, hogy az én esetemben 8 éve nem szuvasodik tovább egy fogam, és a csontjaim erősek.
Nem tudom, hová vezet a folyamatos vagy ciklikus nagydózisú kalciumpótlás/kiegészítés. Lehet, hogy a végén pórul járok majd, de eddig csak pozitív hozadékát éreztem. Hogy lesz-e a prosztatarákom? Szerintem igen. Édesapámnak volt, nagyapámnak is volt, minden esélyem és egyéb hajlamosító tényező adott a kialakulásához, minthogy olyan ráktípusról beszélünk, aminek a kialakulásában rendkívüli szerepe van a hajlamnak, és igen nagy pontosságal megjósolható a valószínűsége a családi anamnézis alapján.
Téma: HCG a kúra után? és más fontos dolgok az utókúrában... (Megtekintve 451846 alkalommal)