Akkor mesélek.
97-ben Pécsen versenyeztem (nézd már minden jó sztori oda köt
) és akkoriban még nem nagyon volt ilyen dream tan-es barnítás. 10 perc volt a színpadralépésig...lekaptam a pólót,csináltam pár fekvőtámaszt és mivel egy remek kis mini konditerem is a rendelkezésünkre állt így gondoltam húzódzkodok párat széles fogással mellkashoz. Csakhogy én megszoktam hogy a technogym ahová felhúzod magad ott egy üres rész van hogy nehogy lefejejj valamit. Ez itt viszont teljes hosszában egy komplett cső volt. egy az egyben az orrommal telibekaptam úgy lazán izomból a csövet. Kongott is rendesen.
Mindenki odanézett. Én meg mintha direkt csináltam volna így lejöttem az állványról. Az orrom a kétszeresére dagadt,és egy nyílt sebből az orrom tetején szivárgott a vér. Az akkori színpadi képeimen látszik is a megalvadt vér a orromon. A színpadra lépés előtt kicsivel sikerült elállítanom a vérzést. Emlékszem Vida Zoli meglátott a szünetben és csak annyit mondott: "Mi történ Zsolt? Nemtán verekedtél?" De mondom ilyenkor egy kicsit agresszív vagyok.
Itt második lettem betört orral Csovics Levente mögött.