érdekes hetem volt. hagytam magamnak időt gondolkodni, merre is tart az életem, mit szeretnék, mi az amit nem szeretnék.
végéhez közeledik a vastagítás. most sem sikerült megváltani a világot.
jó formát raktam össze. a minimum súlyhatárt amit el akartam érni elértem. még 4 hét levezetés visszavan. egy kis prop- stan. kombó +a helyreállításhoz szükséges idő. utána úgy érzem egy időre pihenőidőszakba teszem magam. persze az edzések és a táplálkozás mit sem fog változni. ez belém égett, az életem részévé vált. de valahogy az elmúlt időszakban kezdem azt érezni, hogy valami nincs rendjén, már nem tesz maradéktalanul boldoggá amit csinálok. nincs csúcs genetikám, hosszú-hosszú évek szenvedése vár(na) rám, hogy újra színpadra léphessek, ha egy a tavalyinál lényegesen jobb fazont akarok hozni. nem utolsó sorban ez anyagilag is kurvára megterhelő lenne. eddig is egyhelyben toporogtam- kb, ezmellett a sport mellett, és az egyéb szükségleteim mellett (ugye mindenkinek igénye van egyfajta életszínvonalra)- nem tudtam jelentős zsét félre tenni. teszem hozzá nem is állt szándékomban. be kell látni ez így nem mehet tovább. ideje felnőni, és nyitni másfelé is. annyi csodás dolog lehet még az életben, amit láthatok, tapasztalhatok, érezhetek. ideje teret engedni egy kicsit ezeknek is.
nincs értelme egy lakás árát magamba pattintanom az elkövetkező években, azért, hogy egy Superbody-n vagy bárhol máshol elérjek egy akármilyen helyezést. nincs bajnok fizikumom, valószínűleg nem is lesz. kár a továbbiakban kockáztatni az egészségemet, felesleges feltenni rá az életemet, ebből jelen érzéseim szerint nem fog kisülni semmi olyan, amire aztmondom NA MEGÉRTE. nem, ez nekem a továbbiakban nem éri meg, versenyzés szinten semmiképp. majd ha sikerül úgy alakítanom a dolgaimat, hogy a félretett pénzemből nem sajnálok egy X összeget arra, hogy felkészüljek, na majd akkor, akkor jön el az az idő, hogy újra felmerüljön egy felkészülés lehetősége. feltéve persze, ha addigra nem játszik majd közbe egy apró tényező, amit családnak neveznek. mert lassan annak is eljön az ideje.
félreértés ne essék, nem rossz szájízzel írtam ezt a bejegyzést. felszabadultam egy valamilyen szintű magamnak felállított teljesítési kényszer alól, ami a végére átcsapott teherbe.
ebben a 4 hétben, és terv szerint alkalomadtán utána is folytatom a naplót. köszi, hogy olvastátok/ olvasátok
Téma: 2012es felkészülésem naplója (Megtekintve 109660 alkalommal)
