Pár évvel ezelőtti személyes tapasztalatom....nyári meleg, zsúfolt buszon hazafelé öreg bácsi az ajtótól nem messze rosszul lett a buszon, és rendesen beesett a lépcsőkhöz. Egyedül szedtem ki, pedig ő nem 50 kila lehetett, közben megharapott a szerencsétlen, nem direkt, nem volt magánál, én meg csak a hóna alatt átnyúlva tudtam kiemelni onnan. A busz megállt, vészjelző persze, mondom, hogy valaki hívjon mentőt, közben próbáltam az öreget kissé összekaparni, le lett fektetve, az én pulcsimra, (ami a mocskos padlóra lett alárakva), láb fel a székre, nagyon szakértő voltam, mert két nappal előtte tettem le elsősegély vizsgát. Öreg közben két ájulás között magához tért, és mivel benzinkút mellett állítottam meg a buszt, lerohantam a buszról vízért a kúthoz. Vissza, ébrentartottam az öreget, közben kicsit adtam neki inni, amitől kapásból jobban lett, már nem akart elájulni, közben kiértek a mentők, feljöttek, egy szó nélkül hordágyra rakták, és elvitték. Én mivel segítettem levinni, majdnem otthagyott a busz, nagy nehezen visszajutottam, erre eltűnt a cuccom...mikor kissé kikelve magamból hangosan feltettem a kérdést, hogy hova lett, egy okos nő vigyorog rám, hogy ott van nála, már bele is rakta a pulcsimat a hátizsákomba. Belegyűrte a földről felszedett olajos - mocskos pulcsimat a hátimba, ami teli volt éppen számomra fontos formanyomtatványokkal!!! Tanulság - ha segítetek is valakinek, rohadtul figyeljetek a saját cuccotokra, mert még te is szívsz a sok bamba birka miatt. Ja, meg ezek szerint Pesten figyelmesebbek a mentősök...azért az jó érzés, ha valaki legalább szóban megveregeti a válladat egy ilyen után. Legalább tudod, hogy te sokkal több vagy mint azok, akik csak bámulnak ki az ablakon közben is meg utána is, mintha mi sem történt volna.
Téma: Hihetetlenül szánalmas emberek... (Megtekintve 359217 alkalommal)
