Vége, még egy őrjítő hétnek....
De még mielőtt énekelgetnénk, előtte egy kis helyzetjelentés:
Hétvégén suliba voltam, vagyis az edzéseim Pécsett zajlottak le, Alpi barátommal. Pénteken sajna csak úgy tudtam megoldani, hogy ellógtam egy órát s az helyett bicepszeztem egy rövidecskét, miben Alpi volt olyan szíves, hogy segített. Míg ő nem is edzett, addig is ott volt, hogy ha van valami amiben erőltetni kell, akkor legyen ott mellettem. Úgy terveztem, hogy este pedig folytatom a mellezéssel, de ez a fáradtságom miatt nem jött össze. Hajtottam magamat az edzésen, hogy meg legyen, s teljes erőbedobással odatettem magamat, s ennek eredménye és mellékhatása nem maradt el.Este fáradt voltam, viszont a vér a testemben keringett, minden egyes karmozdulatnál tudtam, hogy nem volt hiábavaló ez a nap sem. A vassal testvérséget fogadtam, a vassal barátságot fogadtam, de minden edzés alkalmavál összeveszünk, s egy dolgot érzek, mikor a kezem találkozik a rúddal: " El fogom tőrni, el fogom hajlítani, s ha kell porrá morzsolom azért, hogy jobb és jobb legyek.
2009 03 21
Saturday
Place: Jakabhegyi kollégium edzőterme
Szombaton kicsit kevertünk. 17:00 volt a találka időpontja. Utoljára 2 felé kajáltam, s úgy gondoltam, hogy 4-kor dobok egy turmixot, hogy 5-re azért még telt legyek. Sajna 17:00-kor csak én voltam ott. 40 perc várakozás után érkeztek meg Alpiék, s Isti kb 18:40-re szerelte össze az állványt. Sajnos így nem voltam telt, s pont lábazáskor, így az erőm is híjján volt. Feljebb szerettem volna menni, de éreztem, hogy éhes vagyok, s minden percben a testem önmagával küzd, s zabálja magát. De megbeszéltük az edzést s a fotózást is, nem volt választásom, meg kellett mozdítanom, még a legutolsó kis követ is. Jól kellett szerepelni, s nem a fotózás miatt, hanem hogy le tudjam magamat győzni. Alpi segített minden sorozatban, miközben a háttérben nagy baromkodás volt. Egész végig röhögtünk, s vért izzadva edzettem. Alpiék egy alsóhát edzést tudtak maguk mögött, ami nem volt olyan nagy kikapcsolódás, de mire a fotókellékeket összeállította Isti, addigra végeztek, s tudtak segíteni. Guggolással kezdtünk, majd egy lábtoló, egy felhúzás s egy elülső guggolás volt a teríték. Súlyban próbáltam felmenni, egy jelentőssebb szintre, aminek az eredménye, a hányás lett majdnem. De ez benne van, ennek benne kell lennie, s miért? Mert most érzem, hogy van lábam, most érzem hogy a combomban az izmok segítségért kiálltanak, érzem, hogy egy választásuk van: A fejlődés, a növés, s hogy felduzzadjanak a bevitt táplálék által!
Köszönöm Alpinak és Tominak az edzést, köszönöm Istinek a fotózást, s köszönöm, hogy együtt lehettünk.
A teremről annyit még, hogy jó hely, azonban a kicsi kompromisszumra sem hajlamos pultoslány nem éppen ilyen helyre való. Az is baj volt, hogy a guggolás alatt nem az ő "dilyumdisu" zenéjét akartam hallgatni, miközben hajatszárított. S még én nekem kellett hállásnak lennem, hogy ott edzettünk és fizettünk érte, s még fotóztunk is. Azt hiszem non-sense!
Téma: Bullet in the Head 2009 (Megtekintve 122909 alkalommal)
