All in!
Azt hiszem ez elég jó cím lesz a következő beszámolónak, hisz' minden kártyámat ki kell terítenem. Kezdem az elejéről: 2009 februárjában kellett egy döntést hoznom, ez pedig az volt, hogy bevállalom a versenyszezont és ősszel elindulok. Az akkori mondatok amik a fejemben futottak: "Melóm jó, bár lehetne jobb, egészségem 100%, az aki mellettem kell hogy álljon, Ő mellettem áll" Szóval minden adott volt egy felkészüléshez. El is kezdtem Johnny segítségével és 88kg-ról áprilisra 103kg-ot mutatotta mérleg, igaz nema legszárazabb módon, de egy 85kg-os formában szárazon fel lehetett volna állni a színpadra. Azonban sajna ekkor még nem tudtam mindazt ami most van. Elkezdtem lefelé haladni a lejtőn. A meló megromlott és a pénzbeni juttatás amit eddig fizetésnek neveztem az sajna onnantól kezdve csak vegetatív pénznek tudtam hívni.
S hogy ez ne legyen elég jött egy állandó hányinger és köhögési roham az edzés közben magasabb intenzítás hatására, amit sajna akkor még nem tudtam, hogy minek is tudtam volna nevezni. Endokrinológián a pajzsmirigyemmel minden oks volt, vérvétel minden oks, magas "felosztású" vérvétel, (ezt mondhatni mindenre kiterjedő vérvételnek) az eredmény: OK, Szívsebészet: terheléses vizsgálat:ok, 24 órás holter:ok, Kardiológia:ok. Tehát nem maradt más,mint orr-füll-gégészet: igaz sztk-ba tudtam csak elmenni ismerős hiányába, de úgyis foglalkoztak velem, mint egy darab szarral: de ott is minden ok (nyelésvizsgálat, mellkas rtg), Belgyógyászat: minden ok (szintén rtg, és gyomortükrözés), s most itt állok, avagy ülök a gép előtt és nem tudom mi is lehet. Igazából reménykedtem, hogy sérv lesz és egy műtét és minden megjavul, de ott sem volt ismerősöm és igazából nem tudtam elképzelni, hogy állandó öklendezés alatt, honan tudott valamit is megállapítani, mert egy másodpercre nem tudtam abbahagyni az állandó öklendezést és a passzív mozgást a végtagokkal, mire az volta válasz: "mit remeg itt nekem?" . Sztem sérv (rekeszizom vagy gyomorszáj) lesz, így azt hiszem egy választásom van, hogy valakit felkutatok és az ő segítségével talán már törődni is fognak velem.
Vissza meló: Sajna az állandó traviánozásra és seafight-ra nem igazán tudtam vagy 3 munkatársammal együtt felmutatni melót s már az én fejem éget, hogy egész nap max a melóval 20-30%-ot foglalkoztunk és előrehaladásom nem volt. Pedig minden főnököm elismerően nyilatkozik rólam még a hátam mögött is, az egyenességem, akaratom, kitartsom és vezetői képességemről is. Így nekik egy válazstásuk volt, hogy megtartsanak a következő melóig, mert akkor megint be tudnak majd vetni, azonban arra jutottam, hogy nem várok, nekem haladnom kell a ranglétrán, így elkezdtem nézelődni meló terén. S már az nagy dolog lett volna, ha megadja valamelyik cég mindazt a juttatást amit a cég adott, s akkor jötte gy remény, hogy van aki megadja, de sajna pénzben nem lesz jobb, s mennyi az annyi? Havi 120-130 max túlórával 150 ezer/hó s erre jön rá a juttatások, amit sajna ez a szakma szinte már kötelezővé tett. Azonban egy kis hiba csúszott a gépbe, s ennek az eredménye lett, hogy (most már szombat van) holnap leköltözöm Szegedre és itthagyom a megszokott Budapestet.
Szóval mi az ami megváltozik? A lakóhely, albérlet, munka, munkatársak, környezet, és sajna a mindennapi élet. Mi marad? Barátnő és a sport szeretete.
Nem akarom, hogy félreértsen valaki, ezzel nem sajnáltatni akarom magamat, csak tényeket közölni. Az egészségi állapotomon kívűl minden az én választásom, s az is, hogy ebben a szezonban nem indulok. Azt hiszem első az egészségem második a családom, harmadik a meló, mert élnem kell, s utána kell hogy jöjjön a sport. Mindenkit elveszítettem már, de nem érdekeltek akik elhagytak a sport iránti elhívatottságom miatt, mert ők úgy is kihullottak volna, (sajna itt a legközelebbi családtagjaimból is kellene említenem). Akik most mellettem állnak azok a mostani Dánielt szeretik, akik meg utálnak.....Na ők adják a legnagyobb erőt. Köszönöm nekik is nem csak azoknak akik minden nap támogatnak, mert a 90% mellett ők azok akik erőt adnak és megvan a maradék 20% így. Így lesz 110% naponta. Igen mert ennyit kell ebbe a sportba beleőlni, de ezt csak azok tudják, akik már eléggé benne vannak, vagy versenyeztek már.
Szóval igazából kik is azok akik a mindennapjaimat értelmessé és valóvá tették? Elsőként Nagy Zolinak kell köszönetet mondanom az EXTREMFITT és a bodybuilding.hu főnökénak....De ez nem jó kifejezés, nem kell, hanem tiszta szívemből teszem,mert nélküle nem jött volna össze még ennyi sem, Barátnőmnek Évinek, Az extremfitt csapattagoknak és dolgozóknak: Balu, Pufi úr, Jucus, JOHNNY, BERKES CSALÁD, PROD és Zsuzsi. S nektek is: Billa, Zotya és Seth, Hummerdikk, Fastor, Izomboy, Hoppi, SZAKÁCS SANYI, KOZARÓCZY TIBI ÉS KEDVESE,.... De nem is sorolom, mert közben azt hiszem az összes tagot felsorolhatnám, akik minden héten érdeklődnek felőlem és velem töltik a mindennapokat. Dokimnak Dr Szuromi Péternek (na ő egy igazán jó ember) családomnak és mindazoknak akik szeretik.... Ja hogy ez nem kívánság küldés... De legyen az!! S mi a kívánságom??? Hogy mindenkinek jöjjön be az amit nekem is kívántak tiszta szívükből az emberek ebben a szezonban, s legyen ez így a legjobb felkészülése mindenkinek. S hogy egy kicsit önző is legyek, magamnak, hogy be tudjam nektek bizonyítani, hogy ha minden is szar akkor is fel tudok állni a színpadra és tudok egy olyan formát hozni a következő évben, hogy elégedett legyek már végre egyszer magammal.
Ez nem azt jelenti, hogy nem írok többet és eltünök, csak azt, hogy sok minden megváltozott sajnálatos módon ebben az évben és így nem akarok egy 20-30-40-50-60-70%-os formával versenyezni, mert nincs értelme. A fórumon fent leszek és minden erőmmel segítem az bodybuilding.hu-t a tudásommal és írásaimmal.
Köszönök minden szót és jókivánságot, s minden belém vetett reményt.
Varga Dániel
2009-08-15
Téma: Bullet in the Head 2009 (Megtekintve 123577 alkalommal)
