Ne haragudj,de én egy kicsit többet vártam!!!!
1,5kg súlynövekedés??
0,3cm a karon???
Ez nekem nagyon kevés.
Nos Lalika...
Látom, páran már megtették előttem azt, amit most le fogok írni.
A félreértések elkerülése végett, nem Janát akarom védeni. Lehet, valóban nem tűnik soknak az a 1,5 kiló és a 0,3 centis bicepsznövekedés, amit elért, de a képek és az adatok (189 cm, 76 kiló) alapján látható, hogy Jana tipikus "hardgainer" alkat. Normál kajálással, tisztán, cucc nélkül valószínűleg soha nem lesz az a 140 kilós izomtorony, amit Te látni szeretnél. Neki ennyit hozott ez a teszt, ha jól figyeltem, csak a SuperDrol NG-t tolta magában, a kajálása sem volt megfelelő, sérülése is volt stb-stb.
De lehet, hogy erőben adott neki annyit a termék, hogy a tesztben szerzett tapasztalatok és az erőnlét növekedése alapján elindul egy olyan irányba, ahol megfelelőbb kajálással, edzéssel majd jobb eredményeket fog jelenteni.
És ha már itt tartunk...
Te anno 1 hónap alatt a Hyperdrol X2+Mass FX+Anadrox+egyéb kiegészítőkkel nem értél el méretbeli változást a saját bevallásod szerint. A MuscleTech-teszt alatt fejlődtél bicepszben 1 centit, súlyban 1,5 kilót. Most akkor miről beszélünk?
Félre ne érts, nem Téged akarlak fikázni. De nem hiszem, hogy jogot formálhatsz arra, hogy csalódott legyél, pláne a fenti eredmények tükrében. Túlzottan idealizált módon állsz hozzá ehhez az egészhez, az helyes, hogy pozitívan éled az életed, de az élet, a valódi ÉLET sajna nem ilyen. Vannak jó és vannak rossz dolgok, nem lehet tudni, hogy a másik ember éppen mit miért tesz, mik a céljai pl. a testépítéssel, edzéssel, milyenek a hétköznapjai, a körülményi, milyen problémákkal kell szembenéznie nap mint nap. Minden ember más és más, az élet pedig nem fekete és fehér, hanem rengeteg féle árnyalata van.
Nem ismerem az életedet, de az írásaidból az jön le, hogy nem tapasztaltál még túl sokat a valódi életből. Naiv vagy, és jószándékú, de a mai világban talán kifizetődőbb tisztán, reálisan látni a dolgokat, és akkor majd nem ér annyi csalódás. Az helyes, ha kitűzünk egy célt és megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy elérhessük, de sokszor ez nem elég. Próbálj meg önmagad lenni, tanulj, figyelj, igyekezz a saját életed és mások életét is szebbé tenni.
Látom rajtad, hogy igyekszel fejlődni, de néha a korod ellenére annyira gyerek vagy, hogy szinte fáj. Idealizálod a dolgokat, csodát vársz 1-1 terméktől, de ez nem így működik. Mindennek ára van, ami olykor sajnos igencsak borsos. Ha el akarod érni a célodat, tegyél meg érte minden Tőled telhetőt. Egyél tisztán, edzz keményen és hallgas azokra, akik jótanáccsal látnak el, de a végső döntést mindig Te magad hozzd meg. Mert ez a Te életed, a Te céljaid...
Emellett az is egy érdekes dolog, hogy Te mindig odacsapódsz valahova, isteníted az illetőt, kérdezel, "tanulsz", majd jön egy újabb "bálvány" és kezdődik az egész előlről. Változtatsz ezen, változtatsz azon, várod a csodát. DE ez, ismétlem, NEM ÍGY MŰKÖDIK...
Azt látom benned, hogy nem akarsz senkinek rosszat, kérdezel, tanulsz, gyűjtöd az információkat, de néha hajlamos vagyok olyanokat is megkérdezni, ami egyszerűen már szinte nevetséges. Az kétségtelen, hogy kedvelnek itt a fórumon, sokan próbálnak Neked segíteni, ez valóban dícséretes dolog, erről kell szólnia egy ilyen oldalnak.
Most mondhatnánk azt, hogy akkor hogy jövök én ahhoz, hogy leoltsalak? Sajnos, kicsivel többet láttam már valószínűleg az életből, mint Te. Ez gyakran fájdalommal járt, de most már nem bánom. De egy dolgot megtanultam, küzdeni...És ebben ez a sport is sokat segített. Nekem is vannak vágyaim, céljaim , amiket el akarok érni. Próbálom ezeket megvalósítani, és közben másokat nem bántani, elfogadni a jó dolgokat és távoltartani a rosszat. Néha az élet jó lapot oszt, néha rosszat és ez ellen nem tehetünk semmit. Jelenleg (bár ez nem tartozik ide) úgy próbálok felkészülni az első jogi szakvizsgámra, hogy édesapámnál daganatot diagnosztizáltak, amiről még nem lehet tudni, hogy jó vagy rosszindulatú-e, de rohamosan fejlődik...Tehát úgy kell átnyálaznom több ezer oldal jogszabályt, hogy ilyenek a körülmények, mindezek mellett ugyanúgy leedzek heti 3 alakalommal, és családolok, gyereket nevelek stb-stb.
És ebben a helyzetben 200 kilométerre vagyok a szüleimtől, akiket már egy ideje nem is láttam, de mégis arra próbálok koncentrálni, hogy nem lesz semmi baj, édesapám meggyógyul és én szépen leszakvizsgázom. Hogy utána folytassam az utat a kitűzött célok felé.
Lalika, Te is tedd ugyanezt, tegyél meg mindent a céljaidért, de ébredj fel, ez már nem a mesékről szól, ez a valós élet...
Érzem, hogy nem akartad Te megbántani Janát, feltehetően Ő sem úgy értelmezte az írásodat, de ez egy nem túl szimpatikus és elhamarkodott hozzászólás volt. Először át kellett volna ezt kicsit gondolnod. Lehet mentegetőzni, de amit egyszer már megtettünk, az bizony megtörtént, vállalni kell érte a felelősséget.
De most már befejezem a hegyibeszédet, ami igencsak hosszúra és csapongóra sikeredett, és hidd el Lalika, nem akartalak megbántani, de a fenti dolgok mellett már nem bírtam elmenni szó nélkül.
Most már lehet engem is osztani...