Szerintem abban megegyezik mindenki, hogy
párhuzamos lábakon állva az ember statikailag határozatlan, vagyis billenékenyebb,
borulékonyabb, könnyebben ellép előre, vagy hátra (gondoljunk a kezdő guggolókra, csomószor előre lépnek, mert instabil ez az állás). Ebben a pozícióban tehát a kis segédizmok, de a nagyok jó része is azon dolgozik, hogy ne boruljunk el egyik irányba se (azaz stabilizálnak), főleg, hogy vállmagasságban és afelett tartjuk a testsúlyunk felét, ezért pedig kevésbé tudunk belerugózni a súlyba felfele,
nyilván nem kizárólag, de sokkal inkább csak a váll-tricepsz-felső mell dolgozik.
A másik verzió (
harántterpesz vagy ollózás), ahol egyik lábunk hátrébb van (miért is? hogy eleve stabilabb pozícióból tudjunk nyomni, és ne kelljen attól félni, hogy hanyatt vagy előre vágódok) máris azzal indít, hogy a lábad be van hajlítva, azaz nyomás utáni leengedésnél a térd is tompít, tehát rugózik. Nem azt mondom, hogy ollózva nem lehet rugózás nélkül nyomni, de ez a beállás eleve
arra van kitalálva, hogy lendületesen, rugózva nyomkodjunk belőle, amivel nincs semmi baj, ez egyszerű mechanika, de ez a topik azt hiszem a military pressről szól...