God! ez a koleszban megszokott "tapéta"
de 1-2 szösszenet:
A fáradtság jelei
A plébános a teremtés-történetet beszéli el:
- Az első napon Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, a második napon a vizeket a szárazföldtől.
A harmadik napon megteremtette a növényeket, a negyediken az égitesteket.
Az ötödik napon életre hívta az állatokat, majd a hatodik napon az embert és végül az asszonyt.
A plébános egy kicsit elhallgat, majd hozzáfűzi:
- De ekkor már világosan látszottak fáradtságának jelei...
-----------------------------------------------------------------
A mentőautó az orvossal, a betegszállítóval, a nővérrel és egy gyakorlaton lévő diákkal épp beteghez robog. Egyszer csak váratlanul a mentőautó vezetője elengedi a kormányt, fuldokolva a torkához kap, szemei kikerekednek, nem kap levegőt. A nővérke rendíthetetlen nyugalommal az elsősegély doboz után nyúl, s jól fejenvágja vele. A vezető erre azonnal megnyugszik, megfogja a kormányt, s vezet tovább. Hirtelen a betegszállító lesz rosszul. Fuldokolva a torkához kap, leesik a padlóra, vonaglik, rángatózik. A nővér dühösen őt is fejbevágja a dobozzal. Ettől az azonnal magához tér, leül, mintha mi sem történt volna. Néhány perc múlva ugyanez történik az orvossal is. Nem kap levegőt, sípol, vergődik, görcsösen rángatózik. A nővér ingerülten, hirtelen mozdulattal őt is fejbevágja, amitől ő is magához tér. A diák, aki korábban kővéválva a döbbenettől meg sem tudott szólalni, most az orvoshoz fordulván megkérdezi:
- Harmadéves orvostanhallgató vagyok, a tudásom csupán elméleti. Még soha nem hallottam ilyen szimptómákról. A gyógymód pedig annyira szokatlan, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Nem magyarázná el nekem?
- Ne is törődj vele! A nővér férje tegnap felakasztotta magát. Csak ugratjuk!
-------------------------------------
Az öregedő feleség sírva lép el a tükör előtt.
- Mi baj? - kérdi a férje.
- Nézegettem magam a tükörben, és bizony egyre mélyebbek a ráncaim, egyre rondább vagyok...
- Na, ne bőgj már! - vigasztalja a férje. - Hiszen te csak akkor látod magad, ha néha belenézel a tükörbe, de én egész nap látlak, és mégsem sírok...