Sziasztok,
Itt vagyok és remélem mostmár többet tudok gép közelében lenni.
Milyen is volt az évem?
Sztereóval kitűztük versenyeinket ősszel..akkor még azt hittem végre 1 szezon amire nyugisan készülhetek.
De az élet kiszámíthatatlan...és egy válóper közepette találtam magam decemberben.Tizen éve épített életem napok alatt esett szét és a karácsonyt Odival kettesben töltöttük.
Tömegezési időszakom közepette rohamosan csökkent a súlyom és már -8 kg-nál tartottam.
Ekkor meg kellett variálnom tápkiegészítőimet és a megszokottól eltérő módon étkeztem:Nagyon megemeltem a ch bevitelem és a turmixomat is Ch-tal kevertem.
De ekkor különös módon újabb próbatétel elé állított a sors....eltört kezem,bordám.
De én akkor is edzettem...És égett bennem egy bizonyítási vágy,hogy csakazért is megmutassam,le fogok győzni minden akadályt.
Mert mellettem voltak azok az emberek ,akik erőt adtak mindehez...
Zoli az extremefitből,aki bizalmat szavazott nekem és biztosította,hogy minőségi módon készüljek fel.
Sztereo,aki nem engedte,h a lelkem összeroppanjon és mosolyt csalt arcomra.
Odikának,aki korát meghazudtoló bölcsességgel segített nekem mindenben.
A Gyurmások,Zsuzsi,Firstlady,Palatinusz Tündi,a váratlanul betoppant Gróf Brigi és Sasa....
Mind-mind segített,hogy megcsináljam a versenyeimet.
És sikerült ,megint nyerhettem.Nagyon boldog voltam.
Most kislányom kezdte az elsőt,csinálom a kondit és készülök a következő versenyemre,remélem nyugodt körülmények között.
Hogy hogyan?Nemsokára folytatom.
Yvette, csak azt mondhatom, amit mindig, ha ez szóbakerül: amin te átmentél, abba sokan belerokkantantak volna... De te nemcsak hogy túlélted, de győztél is, nemcsak a versenyen, de az életben is...
és csatlakozom én is a többiekhez: Én is köszönöm a vendéglátást, és az olyan lábazást, hogy másnap menni nem bírtam
Kár, hogy nem vagytok közelebb