Utálom a szentbeszédű macskajánosokat, akik az erkölcs bajnokának állítják be magukat, közbe annyit nem érnek mint a reggeli turhám, pedig az elég kevés... a nyomorultakat akik kilöki a kezemből a vizet az utca közepén, a hájteheneket a villamoson ahogy hozzámérnek, meg a kelbimbót. Még mindig.