A fahéjról még egy kis infó
Egészségügyi szempontból a fahéj fokozza az emésztést és a gyomor működését. Jelentős szélhajtó, vagyis jó hatással van az emésztésre, pihenteti a beleket, eloszlatja a felesleges gázokat ezáltal meggátolja a gázok okozta felfúvódást és a görcsöket. Ebben nagyon hasonlít az édesköménymaghoz, amelyet szintén alkalmaznak szélszorulás és bélgörcs ellen. Szélhajtó tulajdonsága annak a 3-4% illóolajnak tulajdonítható, amelyet a feldolgozatlan száraz kéreg vagy por (ha nem túl régi) tartalmaz. Az illóolajok, amelyek ennek a gyógynövénynek a serkentő hatóanyagai, a veseszövetekben javítják a vérellátást. A kínai gyógyászatban a fahéj kérget a „vese energiájának” fokozására használják.
A fahéj vércukorszint csökkentő képességéről már számos hír jelent meg. Valószínű, hogy a fahéj képes serkenteni a glükóz glikogén formájában történő tárolását. Egy patkányokon végzett kísérletben a fahéj megnövelte az IRS-1 faktor mennyiségét, amely az izomszövetek glükózfelvételét megnöveli. Beszámoltak olyan eredményekről is, amelyek szerint a fahéj fokozta azt a szállító mechanizmust (GLUT-4), amely a glükózt a véráramból a szövetekbe juttatja.
A kéreg, amelyből a rudat vagy a port előállítják, nagy mennyiségben tartalmaz egy összetett szénhidrát szerkezetet, amelyet mukopoliszacharidnak hívnak. Amikor nedvesség éri, akkor ezek a hosszúkás szénhidrátok, nyálkás, ragacsos formát vesznek fel. Ezt a folyamatot magunk is megnézhetjük, ha egy teáskanálnyi fahéjport vízbe szórunk és lassú tűzön kb. 20 percig főzzük. Nyálkás és síkos anyag válik belőle. Teaként vagy fűszerként elfogyasztva ennek a szénhidrát szerkezetnek a megemésztése és feldolgozása sokkal több időt igényel, ezért a lebomlás folyamán csupán kevés glükózt termelnek hosszú időn keresztül, így stabilizálják a vércukor szintjét. Ha a fahéjat főzés előtt adjuk az alapanyagokhoz, akkor – a görögszénamaghoz hasonlóan – ezt a tulajdonságát átadja a többi, magasabb glikémiás indexű összetevőnek is. Mindezek alapján a fahéjat tanácsolják nagyobb mennyiségben használni a cukorbeteg diéta során csakúgy mint azok számára, akik javítani szeretnének veséjük egészségén.
A leggyakrabban emlegetett, a fahéj és a diabétesz közötti hatásokról szóló tanulmányt Khan és munkatársai írták és 2003-ban a „Diabetes Care” című lapban jelent meg. A kísérletben 60 II. típusú cukorbetegségben szenvedő ötven év körüli embert vizsgáltak. Hat csoportba osztották őket, csoportonként 10 fővel. Az első három csoport tagjai naponta 1, 3 illetve 6 gramm fahéjat kaptak, míg a maradék három csoport tagjai placebót, vagyis hatóanyag nélküli készítményt. A megfigyelés valamennyi csoport esetében 40 napon keresztül tartott. A kutatók elemezték valamennyi beteg éhomi vércukorszintjét, az LDL koleszterint, a triglicerideket és az össz koleszterint. A placebóval kezelt csoportoknál nem volt változás a 40 nap alatt. Ezzel szemben a fahéjjal kezelt betegeknél valamennyi vizsgált érték csökkent: az éhomi vércukorszint (18-29%-kal), a trigliceridek (23-30%-kal), az LDL koleszterin (7-27%-kal) és a teljes koleszterin szint (12-26%-kal).
Ha ez lenne a történet vége, akkor valószínű, hogy a „fahéj-terápiát” széles körben javasolnák. Sajnos azonban nem ennyire egyértelmű a kép.
Egy másik, hasonló vizsgálatot végeztek Németországban 65 II. típusú cukorbeteggel. A különbség annyi volt, hogy a páciensek fele placebót kapott, míg a másik fele 3g fahéjat naponta négy hónapon keresztül. Ebben a vizsgálatban nem mutattak ki különbséget a két csoport között ami az LDL és a HDL koleszterin, a triglicerid és a HgbA1c szintet illeti. Az éhomi vércukorszint 7%-kal csökkent a fahéjat kapott betegek esetében. 2006 tavaszán a Journal of Nutrition című lapban egy újabb, a fahéjjal kapcsolatos tanulmány jelent meg. Ebben a kísérletben 25 változó kor utáni, II. típusú diabéteszes nő beteget kezeltek hat héten át napi 1,5 gramm fahéjjal. Ebben az esetben a fahéj nem okozott jelentős változást sem az inzulin-érzékenységben, sem a glükóz-toleranciában, sem pedig a koleszterinnel kapcsolatban. 2008-ban egy újabb írás jelent meg a Diabetes Care című lapban. Ez a tanulmány összegyűjtötte az addig megjelent valamennyi, a fahéjjal végzett vizsgálat emberekre vonatkozó eredményét és összességében elemezte azokat. A levont következtetések alapján az az eredmény született, hogy a fahéj sem az I. sem a II. típusú cukorbetegeknél nem javítja a HgbA1c-t, sem az éhomi vércukorszintet, sem pedig a vérzsírokat.
Ennél a pontnál a fahéj hatékonysága a vércukorszint csökkentésére vonatkozóan meglehetősen ellentmondásos. Az a tény, hogy a hiperglikémia a szövetek toxikus állapota, amelynek csökkentéséhez hatékony és biztonságos gyógyszerek állnak rendelkezésre azt erősíti, hogy a fahéj-terápia nem javasolt. Vannak ezen kívül más szempontok is. Néhány fahéj fajta olyan összetevőt tartalmaz (kumarin), amely képes a vér rögösödésének csökkentésére, ami sok esetben hasznos, de mellékhatások forrása is lehet. Ez arra sarkallta a hatóságokat Németországban, hogy a fahéjat nagyobb mennyiségben tartalmazó szereket gyógyszerekké minősítsék át.
A fahéjat ennek megfelelően addig nem javasolt a kiegészítőként szedni, amíg nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű, megbízható adat a hatásosságára és a biztonságosságára vonatkozóan. Fűszerként való fogyasztása azonban nem ártalmas, sőt néhány esetben felejthetetlen élményt is nyújthat.
Téma: Hogyan lehet a legjobb eredménnyel a testzsíromból veszíteni??? (Megtekintve 259830 alkalommal)