Tedd meg, hogy elolvasod!
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű
volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.. Ha valaki megkérdezte,
hogy, hogy van, azt válaszolta: - Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja
volt,Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell
néznie.Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá
és azt mondtam: - Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig
pozitívan. Hogy csinálod ezt? Sándor azt válaszolta:
- Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged
van.Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden
alkalommal,ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője
legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön
valaki hozzám, hogy panaszkodjon, Elfogadhatom a panaszkodását vagy
felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt
választottam. - Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű. szóltam közbe.
- De, egyszerű. - mondta Sándor , az élet csupa választási
lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző
helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a
hangulatod. A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az életed.
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a
Vagongyárat, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de
gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később
megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18
méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után
Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor
meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy MI játszódott le benne a baleset
pillanatában. - Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a
lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön
feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek
vagy meghalok. - Féltél? Elvesztetted az emlékezeted? - akartam tudni.
Sándor folytatta:
- Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól
vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és
nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam,
hogy át kell vennem az irányítást. - Mit csináltál?- kérdeztem tőle.
- Nos mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy
allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és a nővérek
csendben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam:
- A gravitációra!
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik:
- Az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és
nem halott. Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben,
de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap
lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése
minden. Ezért NE aggódj amiatt, MI lesz holnap. Mindennap van elég, ami
miatt aggódhatsz. És a ma AZ a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Most
szabadon választhatsz két lehetőség között:
1. Töröld ki ezt a szöveget.
2. Küldd el ezt a szöveget azoknak, akiket barátaid között tisztelhetsz.
Remélem, a 2. Pontot választod. Én ezt tettem!