Kedves naplóm!
Nem csak örömömet bánatomat is meg kell osztanom hisz a lelki dolgok talán sokkal fontosabbak mint a testi erő.Bánatom az hogy másfél év után szakítottam a barátnőmmel.
Igazából vegyes érzések kerigenek bennem mivel elég rossz hogy nincs akit felhívhassak hogy milyen ügyes voltam edzésen és aki szapúljon hogy már milyen "undorító kövér" vagyok és hogy meddig hízlalom még magam.Szóval elvesztettem a másik felem így egy pár nap után olyan érzés mintha egyedül lennék és nincs kihez fordulnom.Azért fúrcsa kicsit ez a szabadságérzet régen éreztem már hogy milyen egyedül.De legalább lesz időm maximálisan a fontos dolgokra koncentrálni.
Most persze nem fogom felvágni az ereimet meg szétcsapni magam hogy már nem ér semmit az életem ,elfogadom hogy ő így választott és folytatom a mókuskereket tovább ugyan azzal a lelkesedéssel és Isten segedelmével ahogy eddig is.
Abban bízom hogy nem fog érvényesülni az a mondás hogy"Minden sikeres férfi mögött álll egy nő"és egyedül is sikeres őszi szezont tudhatok majd a hátam mögött.
De persze azért ott vannak a barátok akik minden szarból kirántanak és feledtetnek minden rosszat.
Szóval üzenem hogy ezután se hagyjanak békén és erőt kérek nekik is hogy a sok faszságomat emészteni tudják mert most aztán odabszunk a lovak közé...